Amikor piros ruhát ölt, liszttel fehéríti a szakállát

— Nem szabad hagyni, hogy elvesszen ennek a csodálatos dolognak a varázsa — fogalmazza meg határozottan véleményét Novák Gyula. Nem is szólhatna hitelesebben mástól ez a mondat, mint tőle, ő ugyanis évről-évre, december elején Mikulásként „teljesít szolgálatot”.

— Nagyon szeretem ezt csinálni, szeretek adni és mindennél többet jelent a gyerekek mosolya. Ők a legfontosabbak. Számomra mindez természetes, hiszen feleségemmel öt gyermeket neveltünk fel és már három unokánk is van — meséli Gyula, aki természetesen gyermekeinek, unokáinak is hozott már a puttonyában ajándékot.
[caption id="" align="alignleft" width="300"] Indulhat az ajándékozás!
[/caption]
— A pályafutásom tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a fiam első osztályos volt. Az iskolában felkértek Mikulásnak, én meg elvállaltam. Minden rendben zajlott, s jót nevettünk magunkban, amikor a fiam elém állt, így szólt: „Apa, képzeld, a Mikulásnak olyan csizmája volt, mint neked.” Természetesen ennyiben maradt a dolog, nem tudta, hogy én voltam — mondja mosolyogva.
Ma sem jellemző, hogy felismerik. Ehhez azonban persze kell némi átalakulás. A piros ruha alá egy méretes szivacs kerül, mondván, egy Mikulás szép, kerek hassal „igazi”.

— Volt, hogy sportos Mikulásnak tituláltak, mert nincs eredeti pocakom, ami meglepő volt az adott szituációban — mondja Gyula.
Miközben mesél, már-már teljes harci, jobban mondva, nagyszakállú díszben áll előttünk. Felkerül a sapka, és szemüveget is ölt. Ezzel, mint mondja, öregebbnek látszik, amilyen egy valódi Mikulás. Persze a kép csak akkor teljes, amikor a szakálla is hófehér lesz. Gyula ezt liszttel oldja meg.

— Régebben hóspray-vel fehérítettem a szakállamat, de igencsak tiltakozott ellene a bőröm, így lett a liszt a fehérítő — mutatja a kis tégelybe zárt fehér port, ami egy ecset segítségével kerül a szakállára.
Készen áll, indulhat a Télapó, s lesheti a kitisztított csizmákat. Novák Gyula sok helyen télapóskodik, baráti körökhöz, családokhoz látogat el, rendezvényeken is oszt ajándékot. Sőt, sokszor ő is kap meglepetést.

— A gyerekek rajzolnak nekem, és természetesen dalokkal lepnek meg, verseket mondanak nekem. Nagyon hálásak, ha odafigyelek rájuk. Én márpedig szeretek velük beszélgetni — mondja búcsúzóul, s időben elindul, nehogy úgy járjon, mint egy korábbi ajándékkörútján. Történt ugyanis, hogy modern Mikulásként autóval ment a gyerekekhez, de a járgányból kifogyott az üzemanyag.

— A benzinkút előtt leállt az autó, én pedig kiugrottam a piros ruhában, fejemen a sapkával és úgy kértem segítséget. Egy másik alkalommal szétszakadt a nadrágom, az is vicces volt — meséli.
Meglepetések tehát a Mikulással is történnek, de reméljük, ma reggelre inkább a nagyszakállútól érkezett sok-sok meglepetés...

Nézd anya, ott van nagyszakállú!
Novák Gyulának a hagyományőrzés is szívügye. A kuruc tradíciókat képviselő Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület vezetője, emellett ráadásul kisbíróként is tevékenykedik. A rákóczifalvai férfi ennek kapcsán számos rendezvényen, fesztiválon megfordul, s tesz hírré számos információt. A programokon rendszerint hagyományőrző ruhában jelenik meg, na persze, nem Mikulás-öltözetben álldogál. Így volt ez akkor is, amikor különleges élményben volt része. Nézte, nézte egy kisfiú, aki édesanyjához fordult és megszólalt: — Anya, ott a Mikulás!