Nyárváró para

A zöldség éppen csak bigyeredik, a legkorábbi gyümölcsünk, a (szabadföldi) szamóca alig piroslik. De nézzünk fel a bokrokra, fákra! Virágot bontott a bodza, a kukucska (közismert nevén az akác), melyekből finom szörp készíthető. A gyógyhatás kedvéért száríthatók is a virágzatok, így még cukor sem kell a tartósításhoz.



Új felfedezésem a házi készítésű fenyőméz. Na jó, nem igazi, de fenyő és méz van benne. Ehhez is most időszerű összegyűjteni a zsenge fenyőhajtásokat. Ezt tegyük mézbe, majd hat hétre napra. Június végén kell átszűrni, ledugaszolni. Milyen a gyógyhatása? A fenyőszirup torokfájásnál és görcsös köhögési ingernél enyhíti a panaszokat. Most persze nem köhögünk, jó esetben a torkunk se fáj, de lesz még tél, így minden természetes ellenszert érdemes bekészletezni.

Azt már most látom, hogy valamennyi befőzési/szárítási/aszalási recept megvalósítására valószínűleg nem lesz időm és lehetőségem. Szmogtól mentes bodzáért ugyanis ki kell menni a világból, a szörpnek üveget kell mosni, a hozzávalókat megvásárolni. Ez nem más, mint a szokásos nyárváró parám – jut eszembe. Szerencsére hamar lecseng, mert ahogy beérnek a tartósításra váró gyümölcsök, úgy sokasodnak a teendők, és panaszkodásra végképp nem jut majd idő. Esetenként alvásra se nagyon, de ez legyen a legkevesebb. Ha dédanyáink korát élnénk, és a nők nem pénzkereső munkával töltenék a fél életüket, az én parám se jönne elő. De most élünk, így most kell helytállni. Egy vigaszom azért van: tavaly is sikerült!