A harmadik vizsgálaton derült ki: nem egy, nem kettő, három kisbaba van a pocakban!

– „Gratulálok, ön kismama!” – mosolygott rám az orvosom, amikor elmentem hozzá. Nem is reméltem, hogy első próbálkozásra sikerül megfogannia közös babánknak.

– Férjemmel kitörő örömmel fogadtuk a hírt, gondolatban azonnal elkezdtünk készülődni gyermekünk fogadására – meséli a szelevényi születésű Takács Elizabet.

– A második ultrahang után közölte a doktor, új fejlemény van: ikreket lát a monitoron. Semmi baj, legalább egyszerre letudjuk a családalapítást, legyintettünk a párommal.

– A következő vizsgálaton az orvos fejét ingatva így szólt: „ajjaj!”, majd felém fordult: „kapaszkodjon, anyuka, önnek hármas ikrei vannak!” – meséli az édesanya.

Ölében két fia, Máté és Andris nézelődik, Annabella mellette üldögél a kanapén. Édesapa ebben a pillanatban lép be csépai házukba, szerelmes pillantással veszi kézbe kislányát. Együtt a család.

– Azt hittem, viccel Elizabet, amikor felhívott az orvostól, hogy tovább bővül családunk – veszi át a szót a csépai Oberna István.

– Aztán vettünk egy mély lélegzetet, jöjjön, aminek jönnie kell, majd újra átprogramoztuk jövőnket.

Az édesanya terhessége szinte zökkenőmentes volt, a három csemete a harmincnegyedik héten, június 30-án látta meg a napvilágot 2200, 1700 és 1950 grammal.

– Lányom igazi manöken alkat, vékony, nyurga. Ő volt a leghosszabb a maga negyvenhét centiméterével. Gyönyörű, ugye? – kérdi István.

A kislány tényleg csupa mosoly, de ami a legfontosabb: makkegészséges. Akárcsak a fiúk. Bár még csak négy hónaposak, de már átalusszák az éjszakát.

– Kilenckor letesszük őket, aztán alszanak reggel hétig. Nem panaszkodhatunk – magyarázza Elizabet, hozzáfűzve, napközbeni gondozása a három gyermeknek bőven kiveszi az energiáját.

A legtöbb dolgot a család és főleg Elizabet egyedül old meg. Azt mondja, a muszáj nagy úr, a kényszer pedig sokszor remek ötleteket ad.

– Sajnos, kevés tejem volt a kezdetek kezdetén is, mára teljesen elapadt. Így most cumisüvegből etetjük hordott anyatejjel és tápszerrel a gyerekeket.

– A három picúrt beteszem a hordozójukba, szájukba adom a cumit, az üveget kitámasztom, majd amikor már kevesebb benne a folyadék, a gyerekek maguk fogják-tartják az üveget.

– Muszáj volt megtanulniuk – magyarázza az édesanya. Ha tetszik, ha nem, a kicsik arra is rájöttek, hogy nincsen azonnali babusgatás, ha sírva fakadnak.

– Főleg, ha egyszerre három kezd neki – legyint a fiatalasszony.

Kiderül, a fürdetés (egy része) apa reszortja, a takarítás viszont inkább anyára marad. És hogy lesz-e negyedik gyermek?

– Istvánnak már van három gyermeke, akikkel ugyanúgy szeretne időt tölteni… És hát ismerik a mondást: három a magyar igazság. Bár…, ha jönne egy ráadás, biztosan jobban elgondolkodnánk a kérdésen – nevetnek a boldog-fáradt hármas ikres szülők.

Nem állt meg a világ Obernáéknál

A csépai-szelevényi házaspárnak azzal, hogy megszülettek hármas ikrei, nem zárult le a magánéletük. Jönnek-mennek autóval, ahogy mondják, a hordozók „ippen” beférnek kocsijukba.

– Sajnos a babakocsit teljesen szét kell szerelni, hogy a csomagtartóba beférjen, az bizony nem női munka – ingatja fejét István. Még jó, hogy két babakocsijuk van, az egyiket a csongrádi egyházközség adományozta nekik. Így az egyik kocsi ott van Csongrádon, a másik Csépán.

– Voltunk már kávézóban, étteremben is együtt, mindenhol igazi látványosság vagyunk. „Három gyerek? Atyavilág!” – csapják össze kezüket sokan, majd elismerően gratulálnak. Mi pedig ilyenkor (is) repdesünk az örömtől.

Joó Zsuzsa