Gyapjúba szőtt álom: a Duna Palotában is kiállították szőnyegeit

Bármerre nézünk, Tímea alkotásai vesznek körül. No meg édesanyjáé, Elekné Ádám Joláné, aki évtizedeken keresztül szőtte a szőnyegeket a mezőtúri háziipari szövetkezetben.

– Mióta az eszemet tudom, ezt látom. Édesanyám otthon is állandóan szőtt, én pedig észrevétlenül magamba szívtam a mozdulatait – emlékszik Tímea mosolyogva.

– Talán nyolc-kilenc éves lehettem, amikor az első – és sokáig egyetlen – szőnyegemet készítettem, persze, az ő felügyelete alatt. Mint minden kezdőnek, nekem is csíkosat kellett csinálnom, de állandóan könyörögtem neki, hogy én mintásat szeretnék!

Az akkori lelkesedés azonban a következő évtizedekben alábbhagyott, s a mezőtúri hölgy csak alig néhány éve fogott bele újra a szövésbe.

– Négy éve vásároltuk meg a mostani otthonunkat, édesanyám pedig nagyon örült, hogy a hosszú idő alatt felhalmozott szőnyegeinek végre lesz helyük – meséli.

– Én azonban hiába válogattam a szebbnél szebb darabok között, valahogy egyik sem volt az én világom.

– Anyukám végül azt mondta, nézzek szét inkább a fonalak között, sző nekem új szőnyegeket. Aztán egy vasárnapi ebéd után úgy döntöttem, maradok egy kicsit segíteni a szövésben. Jócskán beesteledett, mire hazaértem, közben pedig újra beleszerettem ebbe a tevékenységbe.

– Azonnal visszajöttek a régi mozdulatok, sőt, olyanokra is képes voltam, amelyeket sosem csináltam, csak édesanyámtól láttam.

Tímea azóta sorra készíti az egyedi darabokat, s ma már jobbára a régen vágyott mintás szőnyegek kerülnek ki a keze alól.

– Szerencsém van, hiszen anyukám rengeteg fonalat felhalmozott az évek során, kedvemre válogathatok közöttük – mondja.

– Imádom az élénk színeket és mintákat, s legtöbbször az álmaimat valósítom meg egy-egy darabban. Sokszor le sem rajzolom az álmomban látottakat, csak emlékezetből dolgozom. Ez persze bosszantó édesanyám számára, aki mindig milliméterpapírra rajzolt ábrák alapján dolgozott.

Tímea szőnyegei az utóbbi években kiállításokon is szerepeltek, legutóbb a Duna Palotában voltak láthatóak.

– Két évvel ezelőtt küldtem először pályázatra a szőnyegeimet – tudjuk meg tőle.

– Amikor meglátták a bíráló bizottság tagjai, először szóhoz sem jutottak. Aztán csak annyit kérdeztek: hát maga meg hol volt eddig?

Szőnyegen Szent István kézjegye

Különleges módon díszítették a mezőtúri városháza nagytermét ebben az esztendőben, az augusztus 20-i ünnepen.

Elek Tímea nagy méretű faliszőnyege szolgált ugyanis dekorációként a felszólalók mögött. A szőnyeget Szent István kézjegye díszíti, melynek pontos kialakítása igen bonyolult, aprólékos és pontos munkát igényelt. A végeredmény azonban tökéletes lett, első királyunk aláírását így immár gyapjúban is sikerült megörökíteni.

Szilvási Zsuzsa