„Női energiák” egészítették ki a különleges orgonahangzást a koncerten

A koncert Farkas Ferenc Régi magyar táncok című opuszának orgonaverziójával kezdődött, melyben néha kicsit nehézkesen szólt a hangszer.

Ezt követően a kamarakórus Molnár Éva karnagy vezetésével Szőnyi Erzsébet Ima alkonyi harangszóra című, nehéz, ritkán hallható művét énekelte. Két Márki Sándor Szabolcs-mű következett: a Wass Albert versére írt Csak csendesen és az Assisi Szent Ferenc szövegére készült A Nap fivérének imája.

A szolnoki szerző eredetileg kürt hangszeres előadó műveit nemcsak a kórus énekli szívesen, hanem a közönség számára is befogadható, mégis modern hangzásvilága a hallgatóságot is magával ragadja. Kocsár Miklós-alkotások következtek: Maria Mater Gratiae és Ave Maris Stella.

A kóruskoncert-látogatók számára nagyon ismerős Kocsár világa, hiszen az utóbbi évtizedekben a legtöbbet előadott kortárs szerzővé vált – és nem mellékesen világszerte elismert szerzővé.

Újra az orgonáé volt a főszerep: John Stanley d-moll Volutary című alkotása hangzott fel. Stanley Handelnél fiatalabb volt, de több nagy oratóriuma előadásában részt vett, és e hagyományok továbbvitelében jelentős részt vállalt. Ezzel a hosszabb darabbal sok hangszínt lehet megmutatni az adott orgona lehetőségeiből, ezért az orgonisták is szívesen játsszák.

A koncert második részében a kórus orgonakíséretes műveket énekelt. Először Lajtha László igen ritkán hallható Canticum de Magna Hungariae Regina című darabját, majd Kovács Szilárd Ave Mariáját. Lajtha Lászlót inkább mint népzenetudóst ismerjük, de ez a műve egészen modern hangzásokat alkalmazó, elmélyült alkotás.

Az Ave Maria francia hatású mű, bennem leginkább Cesar Franck szerzeményeinek emlékét idézte fel. Kocsár Miklós Agnus Dei tétele következett a Missa Secundából, végül két orgonadarab az orgonista alkotásaiból: az Ász-dúr Andantino, és befejezésül a Sortie.

A Sortie már címében is francia hatásra utal, és zenéje is a francia orgonazene későromantikus korszakára (Francktól Messiaenig) emlékeztet. Ezeket a műveket az új francia orgonaépítéssel megszülető, szimfonikus hangzást nyújtó, nagy, többmanuálos (billentyűsoros) hangszerekre írták.

Színgazdagság, szinte színpadiasság jellemzi, azonban dallamossága segíti a befogadást.

A koncert programját és hosszúságát jól választották meg. Külön értéke volt még a műsornak, hogy városunkban élő és hozzá kapcsolódó alkotók műveit is hallhattuk. Kíváncsian várom, hogy milyen érdekességeket rejteget a sorozat következő, november 22-i alkalma, mely az „Angyalok kórusa” címet viseli.

Denke Gergely