László mindent elért, ami sok citerásnak csak álom maradt

A művészeti ág legmagasabb elismeréseivel büszkélkedhet Bíró László. Az elmúlt évek során arany minősítést szerzett a KÓTÁ-n, háromszoros Arany Páva-díjas, nagydíjat nyert a Sipos András-emlékversenyen és a Vass Lajos Kárpát-medencei versenyen, a napokban pedig az Arany Páva-nagydíjat is elnyerte.

Tette mindezt szólistaként, sok esetben nagy múltú zenekarok előtt.

Lászlónak gyakorlatilag az egész életét a zene, a citerázás tölti ki. A hétköznapokban Csorváson foglalkozik gyerekekkel citeratanárként, szabadidejében pedig Mezőtúron teszi ugyanezt zenekarokban.

„Az egész életemet meghatározta, hogy egykor Csiderné Mikó Anna volt az óvó nénim”

– meséli.

– Általa ismerkedtem meg ezzel a hangszerrel, s mivel Mezőtúron évtizedekre visszanyúlóan nagy hagyományai vannak a citerazenének, bőven volt alkalmam a gyakorlásra és a fellépésekre is. Lassan húsz esztendeje zenélek, a Lókötők zenekar tagjaként lehetőségem nyílt nem csak hazánk minden táján, de a környékbeli országokban is fellépni.

Szólistaként Bíró László gyakorlatilag mindent elért, ami sok citerásnak zenekari tagként is csak álom maradt. Talán ez lehet az oka, hogy a mezőtúri népzenész a továbbiakban már nem a versenyekre koncentrál elsősorban.

– Nem mondom, hogy teljesen befejeztem a versenyzést, de mostantól már nem ez az elsődleges számomra – tudjuk meg tőle.

– Sokkal fontosabbnak tartom a fiatalabb generációk tanítását, a népzene, a hangszer szeretetének átadását. Szerencsére mindig jönnek fogékony gyerekek, akiket év közben és a nyári táborokban is próbálok „megfertőzni” a citerával, de ehhez természetesen olyan családi háttér is szükséges, ahonnan megfelelő alapokkal érkeznek a fiatalok.

– Óriási elszántság, kitartás, elkötelezettség kell ahhoz, hogy valakiből eredményes citerás váljon, de emellett időről időre próbálkozom különböző „trükkökkel” is, hogy valóban érdekessé tegyem számukra a zenetanulást – mondja mosolyogva.

– A népzene mellett akár mesék dallamait is átültetem citerára, de hallottam már komolyzenei darabokat vagy éppen dzsesszt is ezen a hangszeren. Úgy gondolom, ha az érdeklődést sikerül felkelteni s fenntartani, utána már könnyebb a tanulás.

Már tíz éve egyetemista

Bíró László valóban magas szinten citerázik, hamarosan egyetemi végzettsége is lesz belőle. Ám a rendszer sajátosságai miatt csaknem kétszer annyi időt kell a tanulással töltenie, mint normál esetben szokás.

– Telekis diák voltam, s épp a pályaválasztás környékén hunyt el szeretett tanárom, Csiderné Mikó Anna. Az iránta való tiszteletem is vezérelt a pályaválasztásban, no meg az is, hogy az Országos Tudományos Diák Kör (OTDK) pályázatán másodikként végeztem dolgozatommal, amely a Mezőtúr és környékének betyárdalai, bujdosóénekei és balladái címet viselte. Így vált belőlem népzenetanár.

Szilvási Zsuzsa