Árpi és a sufnituning

... avagy mit ne csinálj az autóddal. Egy ismerősömnek (Árpi) volt egy autója. Tuti volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy kell bele egy jó adag dög. Elkezdődött  hát a tuning. Először jöttek a szokásos cuccok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erősítő stb. Igenám, de ilyenje sok menő arcnak van, így nem lehet kitűnni a tömegből. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell...

Ezzel elkezdődött a KITT-hadművelet. Úgy indított, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és LED-eket barkácsolt. A legnagyobb részüknek természetesen zéró funkciója volt, csak (szerinte) ütősen nézett ki. Mások szerint inkább hajazott Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt 8 kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Ezeket cselesen úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül csupán az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás előtt. "T''od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégiscsak szigorúbb így a gép, nem?"

Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítas, hogy beült és az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul tologatni őket és minden kombinációnál megpróbált indítózni. Minden indítás előtt jött a "Hopp, most megvan, most a jó" szöveg, de általában csak sokadjára találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Ennek ellenére nem segítettem neki, csak együttérzően bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti és akkor könnyen ellopják a csodaverdát. Közben gonosz és egyszerre kárörvendő mosollyal a szám szegletében elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb." és felderül az arca, hogy "Yippi-kayee, megvan a Senator kódja, elő a pajszert."

Aztán persze szépen lassan megtanulta a passwordöt és egy idő után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek. Ekkor jött (őt idézve) "a behatolási es eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolásra ("Nézzed ma meg tesó, hogy mit bír a gépsárkány, me'' ilyet még nem láttá, öcsém") beültem...

Az újabb okosság nem volt más, mint egy kajakra lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes megfejelve egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle, roppant gyerekgyilkos szövegekkel büntetett. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó majd megdörren, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "A kocsi 15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a zsarukat." stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy sikerült megoldania, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, mert nem volt megjelölve a helye. A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megbütykölni, úgyhogy innentől kezdve valahogy így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenőrízve, hogy nincs behatolasi nyom, majd távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert ő közben elhelyezte a csomagtartóban a mágnest: "Ne haragudj, de ezt még neked sem mutathatom meg."

Előrejött, beállította a kapcsolókat, indítózott, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza előre, fülelés, laptop bootol. Ilyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el és ha a program nem álló autónal startolt, akkor simán megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett gyűlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez).

Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézői a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egyből a maszókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett. Ekkor jött az a rész, hogy elkezdett vonyítani a riasztó és a hangszóró a lábamnál olyan hangon szólalt meg, mint egy vízbefojtott Sokol rádió: "Tolvaj!", "A motor le fog állni." stb. Kezdtek röhögni az emberek, mint egy falka idióta hiéna (én meg egyre kisebbre húztam össze magam). Árpi pedig ordít: "Gerjed, bameg, összegerjed a mocsok! Kurva riasztó, kurva laptop, kurva programozó!" Itt jött még egy fél perces kurvás felsorolás, természetesen sakálüvöltés-szerűen, és a programozó, meg az egész mindenség elárasztása olyan szitokfolyammal, ami még egy kocsis szájából is ritkán ömlik ki.

Fontolgattam a menekülési lehetőségeimet, de már túl sokan álltak körülöttünk és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyűrűjét. Árpi elkezdett mókolni: gyújtás lekapcsolása, motorháztető felnyitása, laptop lehúzasa a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegető "mifasztnézel?" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Nenyújjáhozzá, öcsipók!" a közelebb merészkedő kisgyereknek, motorháztető le, beülés, indítózás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk.

Persze padlógáz, sikít az elfüstölő gumi, a tömeg szétrebben és mi a "káttonájdzsó''" torz, műszerfalrezegtetve üvöltő hangjaira hagyjuk ott a parkolóban a tömeget. Főhősünk boldogan húzza ki magát az ülésben és büszkeségtől szétrepedő arccal csak lazahanyaglezser stílusban ennyit kérdez: "Na, érzed a kraftot?" Elgondolkodom, mit is mondhatnék... Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest és a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint egy haldokló rinocérosz, és úgy általában, simán el lehet lopni az autót.

Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar árából vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejű a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején...