Családja és a szeretet ad erőt felelősségteljes munkájához

– Mikor nevezték ki a Törökszentmiklósi Szociális Szolgáltató Központ élére? Az intézmény milyen feladatot lát el a város életében?

– Jelenlegi pozíciómba 2015 nyarán neveztek ki. Előtte is vezettem már ezt az intézményt 2007 és 2010 között. Akkor még az összes kistérségi település az intézményünkhöz tartozott, társulás formájában működtünk. Ma már csak Törökszentmiklós területén látjuk el a szociális feladatokat. Ez magában foglalja kétszázötven ellátott részére a házi segítségnyújtást, kétszáz fő szociális étkeztetését. Négy idősek klubját, Fogyatékosok Nappali Intézményét, valamint hajléktalanok számára nappali és éjjeli menedékhelyet működtetünk. Hozzám jelenleg hetven beosztott tartozik, nagyon jó csapattal, kiváló szakemberekkel dolgozhatok együtt.

– Milyen gondolatokkal vette át ezt a pozíciót?

– Örömmel vettem át, de kihívásnak éreztem újra az én meglátásom szerint vezetni az intézményt. Nekem fontos a tiszta, elszámolható, korrekt működés. Célom a felettes szerveknek megfelelni úgy, hogy az ellátottak elégedettek, a kollégák jól érzik magukat a munkahelyen. Fontosnak tartom a jogszabályok betartását, az empatikus hozzáállást a dolgozók részéről, hiszen ez a hivatás erről szól. Elengedhetetlen számomra, hogy becsületes kollégák vegyenek körül, hiszen a feladatkörünk bizalmi alapon működik.

– Miért éppen a szociális szférát választotta?

– Egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem. Továbbtanulásom időpontjában annyit tudtam, hogy gyerekekkel és emberekkel szeretnék foglalkozni. 

Megérint a problémájuk, nekem pedig van energiám segíteni. 

Így végeztem el annak idején az óvodapedagógia–szociálpedagógia szakot. Akkor még ösztönös volt az egész, ma már tudom, aki ilyen gyökereket és erőt kapott a szüleitől, annak kötelessége másoknak is segíteni.  

– Mekkora felelősséggel jár ez a feladatkör?

– Mivel valahogy mindig vezetői pozícióba kerültem a kezdetektől, megszereztem a humánerőforrás-menedzser diplomát is, hogy jobban átlássam a vezetés fortélyait. 

Ma már azt is tudom, hogy ehhez semmi más nem kell, csak az az idő, amely alatt tapasztalatokat, esetleg némi bölcsességet szerez az ember. 

Nagy felelősség, de nem élem meg stresszként. Kialakult egyfajta rutin, és bár a szociális szférában minden állandóan változó, és gyakori sajnos az elmúlás, de ez ezzel jár. Szeretem a pozíciómat, jó emberekkel dolgozok együtt. A fenntartóm is korrekt, munkámat elismerik.

– Mit tart a legnagyobb szakmai sikerének?

– Nekem az a legnagyobb siker, hogy a kollégáim szeretnek az intézményben dolgozni, azt gondolom, jól érzik magukat. Persze ez nagyon nehéz terület, de ezzel együtt szép. Biztos van olyan, hogy néha elvágyunk, de aztán tudjuk, itt a helyünk.

– Az intézményvezetői pozíciót hogyan tudja összeegyeztetni a családi élettel?

– Ma már nem túlórázok, de a vezetés huszonnégy órás gondolatkör. Négy gyermek édesanyja vagyok, a tizenkilenc éves lányom most megy egyetemre, a fiam tizenhét éves, ő jövőre érettségizik. Értelmes, érett gyerekek. Az ikrek, egy lány és egy fiú, négy és fél évesek, igazi csintalan gézengúzok. Munkám mellett elnöke vagyok a Kövérgáz Motoros Közlekedés Biztonsági és prevenciós egyesületnek. 

Rendezvényeket szervezünk, jótékonykodunk, fon­tos számunkra az ifjúságvédelem a drogprevenció. Mindezt szabadidőből. Hogyan? Bevonom a gyerekeket is. 

A nagyobbak belenőttek a rendezvénybe, aktívan részt vállalnak a dolgokban. A kicsik is ott vannak minden megmozdulásunkon, szeretnek pörögni, nyüzsögni körülöttünk. Úgy gondolom, ez nekik is jót tesz. Ugyanolyan erős gyökereket szeretnék adni nekik, amilyet én kaptam. Hogy amikor fáj nekik az életben valami, legyen mibe kapaszkodniuk, és tudjanak önfeledten, boldogan élni. Most már azt is fontosnak tartom, hogy a párommal kettesben is legyünk. Ebben a rohanó világban meg kell találni az értékeket, ami nem lehet más, csak a család, a szeretet. Minden más csak ezután jöhet.