Újraéledhet-e a tiszai hajózás a térségünkben?

Komoly múltja, korlátozott jelene van a tiszai hajózásnak a térségünkben. Lehet-e szebb jövője? Arról Lovas Attilát, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőjét kérdeztük.

PR cikk

A francia Victor Hugo szállodahajó nyaranta többször látott vendég a Tiszán. Képünkön a kiskörei zsilipelés

Forrás: Kötivízig

– Hogyan kezdődött a tiszai hajózás térségünkben?

– Hosszú időre tekint vissza a tiszai hajózás, aminek Szolnok mindig is a központja volt. Már a középkorban a város volt az ide szállított só végállomása, értelemszerűen vízen hozták azt, s innen szekereken vitték tovább. Ez a 18-19. században komoly nagyságrendet képviselt, 250 ezer mázsa só volt évente, ami ötszöröse a szegedinek. Ezt a mennyiséget az elmúlt hetven-nyolcvan évben sosem értük el a Tiszán szállított mennyiség tekintetében. A hajózás múltja tehát komoly, a jelene eléggé korlátozott, reméljük, hogy a jövője szebb lesz.

– Milyen jelentőséggel bír a tiszai hajózás a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság számára? Mi az igazgatóság szerepe ebben?

– A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság hivatalból vesz részt a hajózás szervezésében, feladatunk ugyanis, hogy biztosítsuk a hajóútkitűzést. Ez a szolnoki mínusz ötvenes vízállásnál kezdődik, ekkor hajóútkitűzési bójákat helyezünk ki, amiket természetesen rendszeresen karbantartunk. Biztosítjuk, hogy aki hajózni akar, az megtalálja a megfelelő nyomvonalat a folyón. Az egész Tiszán ez az egyetlen szakasz, méghozzá Kisköre és Csongrád között, ahol kell komoly útkitűzést kell végezni, hiszen Kisköre fölött duzzasztott a víztér, ott jók a hajózási feltételek, Csongrád alatt pedig szintén ez a helyzet. A középső szakaszon ismerni kell, hogy mely vonal alkalmas a hajózásra.

– Mi lehet az oka, hogy régen sokan hajóztak a Tiszán, most pedig nem?

– Talán az itt lakók mentalitása és folyóhoz való viszonya más, mint régen. A folyó más szakaszain egyébként még mindig nagyobb hajós aktivitást lehet látni. Ha csak arra gondolunk, hogy Szeged, Csongrádon, de a Tisza-tavon és afölött is több kikötő van. Természetesen vannak kishajókikötők, stégek, ahol a saját vízijárműveket helyezik el, de a klasszikus vízi élet, úgy a személy-, ahogy a teherszállítás hiányzik. Bízom benne, hogy ez változik majd.

– Milyen gazdasági előnyökkel járna a tiszai hajózás?

– Nagy tömegű árut olcsóbban lehet szállítani, mint máshogyan, ez az előnye. Hátránya, hogy nem háztól házig történik. Akkor fejlődik, ha az igény találkozik a megfelelő feltételrendszerrel. Itt a térségben a mezőgazdasági terményeket, termékeket lehetne szállítani ilyen módon. Készültek ezekről tanulmányok, s a kérdésre igazából a megfelelő szakemberek tudnak válaszolni.

– Vannak-e tervek a tiszai hajózás infrastruktúrájának fejlesztésére, bővítésére?

– A legnagyobb gond, hogy túl nagy a vízszintingadozás egy éven belül ahhoz, hogy biztonsággal és olcsón lehessen kikötőt építeni. Ezzel együtt, tudom, hogy sokan gondolkodnak erről, Szolnokon is rendszeresen felmerül kikötőlétesítés, ebben szerepe lehet a Csáklya úti híd megépülésének. Én személy szerint bízom abban, hogy a tiszai hajózás újraéled.

A Gulyásfesztiválon sok jó emberrel lehet találkozni

Bár a nagy hajók hiányoznak, kisebb hajók nagyobb számban közlekednek a Tiszán.

– Az evezős élet elég aktív Szolnokon, régen a Tiszaliget volta központja ennek, remélhetőleg ez újra hangsúlyt kap majd. Az a rész ugyanis láthatólag újra kezd „benépesülni”, sok rendezvényt tartanak ott. Így például a Gulyásfesztivált, melyet személy szerint én is nagyon kedvelek. Céges szinten nem szoktunk részt venni, de azt hiszem, hogy a Szolnokon dolgozó, itt élő kollégáink kilátogatnak és eltöltenek egy kellemes baráti, családi napot. Sok jó emberrel lehet ott találkozni. Az ízek, illatok pedig teljesen elvarázsolják az embert ott – mondta el Lovas Attila.