Pillanatok

Mire az ember rájön a megoldásokra, teljesen leizzad a nagy izgalomtól: ...kijött?... nem jött ki?... És még meg is éhezik. Én például mindig.

Eltévedtünk! Már megint eltévedtünk. Úgy terveztük, hogy a szálláson leszünk déltájban. Négy óra volt, mikor az osztály egyik fele megérkezett egy rossz táborhelyre. A hegyről lehetett újra lehordani a csomagokat, szállhattunk vissza a buszra és próbálhattuk újra megkeresni most már az eredetileg kijelölt úticélt. Az osztály másik fele eközben valahol a közeli erdőben ténfergett. Keresték a turistajelzéseket. nem találták. Öt óra felé már újra együtt voltunk és egymást túlkiabálva meséltük eltévedésünk okát: „Mert a piros jelet összekevertük a zölddel...” „Mert az Arany Jánoson balra fordultunk, pedig jobbra kellett volna...” A nagy izgalomtól teljesen elfelejtettük, hogy egész nap nem ettünk semmit.

Kicsöngettek. Végre! Mindenki mohón nekilát a szendvicseinek. Csak meg ne ártson, vigyázzatok!