Rántottcsirke az ülésen

— Nem egyszer fordult már elő velem, hogy szülők, nagyszülők kértek meg, hogy gyermekeiknek szállítsam el az itthon marad füzeteit, könyveit, fontosabb papírokat, pénz vagy olykor valamilyen ételt — mesélte egy Szolnok és Eger között közlekedő buszjárat sofőrje. — Természetesen szívesen álltam a rendelkezésükre, és amikor csak tudom örömmel megteszem ezt a csekély szívességet. Hiszen, ha a saját gyerekeimről lett volna szó, akkor mindezt ugyanígy más is megtette volna — gondol vissza a vezető.

Még jó hogy vannak ilyen rendes sofőrök, vannak, akik mindezt ki is használják.

— Nagyon ritkán járok haza, inkább csak ünnepekkor. Sajnos az utazásom nagyon sokba kerülne, ha mindig hazajárnék. Így az utazással megspórolt pénzből nyugodtan tudok élni — meséli Fazakas Edmond. — Kollégista vagyok, a ruháimat ki tudom mosni, és az étkezést is megoldom. Bár nem tagadom anyukám főztje olykor hiányzik. Előfordult már, hogy a buszsofőrrel küldött nekem rántottcsirkét egy kis névtáblával ellátva. Azért ebből nem csináltunk rendszert, nem akarjuk terhelni a buszvezetőt — tette hozzá a fiatalember, aki Egerbe jár főiskolára.

Ha nem étel, akkor pénz vagy hivatalos papír utazott már buszon a buszsofőr társaságában.

— Egyik hétvégére nem mentem haza, mert az egyik barátomnak a születésnapját ünnepeltük. Azonban a hétre kapott pénzem, már nem lett volna elég a bulira. A szüleim nem tudtak volna eljönni hozzám, így édesanyám a buszsofőrrel egy névvel ellátott borítékba küldött nekem elegendő pénzt arra, hogy ne csak a buliban érezzem jól magam, hanem a következő hetet is gond nélkül átvészeljem. Nem volt semmi gond, eljutott hozzám a „fuvar” — meséli a szolnoki Szilágyi Ágota.

— Határidőre le kellett adnom egy kérelmes papírt, azonban hiányzott hozzá egy nagyon fontos hivatalos fénymásolat. Ez elengedhetetlen kellék volt, hogy be adjam a kérelmem a suliban — emlékszik vissza Kovács Eszter. — Hatalmas tanakodásba kezdtünk a szüleimmel. Levélben feladni nem lett volna értelme, nem ért volna ide. Ám szerencsére a buszsofőrrel sikerült eljuttatni hozzám a papírt, így időben le tudtam azt adni, azóta is hálás vagyok érte — gondol vissza a tiszafüredi lány.

Úgy tűnik hát, hogy a buszsofőröknek az utasszállítás mellett nem okoz problémát más a személyes dolgok eljuttatása tulajdonosaikhoz. Ez a kedvesség nagy segítség a diákoknak, akik persze nagyon hálásak a jószívű buszsofőröknek.

A szívességért köszönet jár

Érdekesebb fuvart is vállaltak már a sofőrök. Volt, hogy az illetőnek az orvosságát vitte a sofőr a buszállomásra. „Emlékszem, mikor meg voltam fázva, és mentem vissza a fősulira, elfelejtettem magammal vinni a gyógyszereimet. Másnap a reggeli járat sofőrje hozta utána. Nagyon rendes volt, köszönöm. Szerintem a buszvezetőknek ez nem megterhelő dolog, inkább csak egy szívesség, amit örömmel tesznek, hiszen ők is emberek, és bármikor kerülhetnek hasonló helyzetbe”, mondta el Kelemen Ákos.