Gyalogtúra Parádfürdőn

Busszal indultunk szombat reggel, az előző este becsomagolt enni és innivaló adaggal vágtunk neki a majdnem három órás útnak. A buszon, már jó előre megalapoztuk a hangulatot. Viki hozott francia kártyát, és azzal játszottunk. Kétszer támadtuk meg útközben a benzinkutat, a második már Parádfürdőn volt. Nagy lelki felkészültség nélkül vágtunk neki a gyalogtúrának. A csend, a friss és hideg levegő vártak minket a hegyekben. Egy kis séta után, első állomásunk a csupasz, nagy és vizes Rákóczi fa volt. Egészen aprónak, hangya méretűnek tűntünk mellette. Újabb adag sétálás következett, az első nagyobb megpróbáltatás. A pihenőnél találtunk egy poros, pókos faházikót, az egyetlen hely ahol szárazan le lehetett ülni tízóraizni. (A házikótól nem messze készült a csoport kép.)

Következő állomás az Ilona-vízesés volt, amíg megint rengeteget kellett gyalogolnunk. Itt sem álltunk meg, és nagy megpróbáltatások árán, sárban, vízben, csúszós avarban megbúvó köveken másztunk, mentünk fölfele. Volt, hogy a "bűvös" kötél segítségét kellett kérnünk a meredek részeken. Útközben vicceket meséltünk egymásnak, és próbáltunk a lábunk elé nézni, nehogy elessünk. Nyakig sarasak lettünk, és láttunk útközben egy szalamandrát is.  3 és fél kilométerre a Kékes-tetőtől visszafordultunk. Isteni megváltás volt lefele jönni, még akkor is, ha a hegyoldalban kidőlt fákon kellett keresztül másznunk. Kéz a kézben bukdácsoltunk végig a meredek részeken, mélyedtünk a sárba, de büszkén jelentem esni, nem estünk. :) Visszatérve az aszfalt útra kezdett sajogni a bokám, a lában nem bírta a hegy után a durván sík talajt.
Egy nagy kört megtéve, egy hosszú kimerítő séta után értünk gyalogtúránk végére. Kifáradva, fájós testrészekkel mentünk vissza az első pihenőhelyhez. Akadtak azért kivételek, akik még ekkor is neki álltak tollasozni, nem győztem csodálkozni, honnan van még ennyi energiájuk. A maradék utat a buszig már csak cammogva tettük meg, csendesen, mert elfogyott minden beszédtéma. Hazafele úton majdnem elaludtunk, de még egy utolsó perceket is kihasználtuk, hogy nevessünk egy jót. Mosollyal az arcomon aludtam egyhuzamban 14 órát miután hazaértem. Köszönöm, hogy ott lehettem, jó volt, nagyon. :)