2011.12.20. 13:45
A másik menüt kérem, avagy egy rendhagyó eszmefuttatás
Reggel, amikor elmegyek a tükör előtt, s rávetődik a tekintetem, megfogalmazódik bennem, hogy a hajam hasonlít az égig érő fára, na és olyan fáradt vagyok, hogy a puszta tekintetemmel nyugdíjba lehetne küldeni Drakulát. Rám nézne és azt mondaná: „Ki a túró ez? Kóckirály? És ezek a beesett szemek, na, én leléptem.”
Magamra kapom a ruhát és kilépek a teraszra. Az ajtóban már hadirendben gubbaszt a két „konyhamalac” (macska). Rájuk nézek és bárgyú tekintetük kereszttüzében égek. A bundájuk olyan, mint a hajam. A két léhűtő, kesze-kusza szőrű jómadár. Ezután az „idilli” látvány után a vállamra veszem a „tíztonnás” táskát és elindulok. Nem ámítom azzal a népet, hogy szerencsét próbálni, noha sokszor van egy olyan jellege. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha mondjuk összefutnék a jó tündérrel és azt mondaná „lehet három kívánságod, de csak ha megmondod, hogy mennyi a következő szögfüggvény…”.
Elég, ha csak annyit mondok, hogy a jó tündért ott százalékolnák le matematika-túladagolással, mert előrántanám a matekfüzetet és addig olvastatnám vele, amíg elege nem lesz. De az is megeshet, hogy válaszolnék a kérdésre. Mit kívánnék? Nehéz kérdés. Kívánhatnék annál is többet, hogy abba az iskolába járok, ahova mindig is szerettem volna? Kívánhatnék többet a barátaimnál, annál, hogy van, aki szeret? Naná, hogy kívánhatnék. Sok minden van, amit még nem értem el, célok, amik még távol vannak.
Semmi ok az elkeseredésre, hapsikám! A depressziónak a cipőd talpán a helye, nem az ingeden. Pattanj föl és ne add fel, meglátod, hogy mindennek van olyan oldala, amit még nem láttál. A világ felfedésre vár, a depressziót meg elküldtük Kenyába kapálni. Tehát mire vársz? Csubakka nem fog helyetted örülni (mert szegény csak óbégatni tud). És ne feledd: ha visszanéz a spenót a tányérból (amit te nem szeretsz) csak annyit mondj: a másik menüt kérem…
SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, 10. D, VKG -->
