Barátok, akik hegyibeszédet is tartanak nekem!

Néha ők a szüleim, akik tanácsokkal látnak el, akik fejem veszik, ha valami nagy hülyeséget csinálok és órákig, vagy akár napokig hallgathatom a ,,hegyibeszédüket” — bár tudják, hogy nem fogok rájuk hallgatni. Túl büszke és makacs vagyok ahhoz, hogy belássam nekik van igazuk vagy akár nekem jobb lenne, úgy ahogy ők gondolják. Néha ,,csak” a barátnőim, akikkel már ha egymásra nézünk, rögtön tudjuk mi jár a másik fejében.

Tudom, hogy néha elviselhetetlen vagyok és már lehet unják a hisztieimet, a folyamatos hangulatingadozásaimat. De örülök, hogy megnyertem őket magamnak, már ha egyáltalán lehet ilyen mondani/írni?!

NAGY NOÉMI, 10. D, VKG
**
Mielőtt beléptem a Varga küszöbén, úgy érzem csak egy igaz barátot tudhattam magaménak. Laurával már kisgyermekkorunk óta ismerjük egymást. Szinte mindent együtt csináltunk és anyáéknak olykor órákig kellett könyörögniük, hogy már ideje lenne hazamenni tőle, hiszen holnap is lesz nap. Ő hívott először lovastáborba, neki köszönhetem, hogy a lovak szerelmese lettem.

Öt éve azonban elköltözött családjával, így muszáj volt elválnunk egymástól, de ez nem akadályozta meg a barátságunkat. Talán a sors akarta így, hogy megmutassa örök barátságok igenis is léteznek.
Később a Vargába lépve újabb barátokra tettem szert. Ennek igazán örültem, mert végre nem éreztem magam annyira magányosnak. Tőlük nap, mint nap valami újat tanulok és olyanok, mintha a testvéreim lennének. Együtt sírunk, nevetünk és hülyéskedünk. Úgy érzem nyertem, méghozzá igaz barátokat, de azért mindig Laura marad az első...

DARÁNYI DALMA, VKG

Szoljon.hu -->