„Szerelmes” vers a tökfőzelékhez

Felkapom a fejem, ha illatod megérzem,
(Hányingerem van, bizton úgy érzem),
Ó, múzsám, ki a menzákon uralkodsz,
Megtölti fényed a tányérok bensőjét,
És szívem nevedre hevesebbé lesz,
(Hogy könyörülne rajtunk, ki étlapra tesz!),
Hát hogyan is vallhatnék méltón szerelmet?
(Ha hetedhét országban nincsen rád kereslet?)
Te ízetlen, semmi trugymó,
Vágyódom rád nagyon, mert oly rég láttalak,
Elviszlek téged hetedhét földre és országra,
(És ott majd a népek arcába dobállak,
Reszkess világegyetem, mert jön a tök.)
Jer velem, kevés már az idő, hasad a hajnal,
Énekem kísérem hát elektromos lanttal…
(És kitüntetlek az „ehetetlen” ranggal.)
Tökfőzelék, mindenem, ó, szerelmes szerelmem,
(Te kellenél még csak a matek mellé nekem.)
Szakítok veled, szakítok csuklóból, ezerrel,
(Úgyhogy tök szagú izé: mehetsz el...)
Csak annyit mondhatok: tök ízű és rossz volt,
Már maga a gondolat, hogy megeszlek,
Tökfőzelék, bizony nem szeretlek!