Sport

2006.09.11. 13:49

Félelem a futballmeccsen

Fiatalok és idősek, férfiak, nők és gyerekek egyaránt állandó látogatói a karcagi NB II-es futballcsapat mérkőzéseinek. Családias a hangulat, a Ligeti Sporttelep általában a béke, a nyugalom szigete. Vasárnap néhány "szurkoló" pokollá változtatta.

Gelei József

Általában. Vasárnap azonban a félelem költözött a hazai szurkolók szívébe. Síró gyerekekkel, reszkető nőkkel, kismamákkal találkozhattunk a lelátón. Az ok prózai, a nyíregyházi ultrák „tették tiszteletüket” a kunsági kisvárosban megrendezett bajnoki labdarúgó mérkőzésen. Sokan még egy nappal a történtek után is reszketve idézik fel az átélt élményeket.

A játékos szemével

A karcagi szurkolók érthető módon meglehetősen rosszul viselték a szabolcsi ultrák agresszív viselkedését a vasárnapi bajnoki labdarúgó mérkőzésen. De vajon a hazai játékosok miként élték meg, hogy nem csak a pályán történtekre kellett figyelniük.

— A bekiabálásokat már megszoktuk, így általában azokról nem veszünk tudomást — felelte érdeklődésünkre a csapat egyik meghatározó játékosa, a pedagógus végzettségű, tősgyökeres karcagi Orosz István. — Igyekeztünk nem figyelni a lelátón történtekre, ám teljes mértékben nem tudtuk függetleníteni magunkat az ottani eseményektől. Arra pedig végképp nem számítottunk, így a meglepetés erejével hatott, mikor a játéktéren megjelentek a zászlóval felszerelkezett szabolcsi drukkerek. De ekkor is elsősorban a labdaszedő gyerekeket féltettük, hiszen rajtuk keresztül vágva jutottak a pályára a suhancok. Ezt követően el is küldtük onnan a gyerekeket, nehogy valami bántódásuk essen. Egyébként érthetetlen számomra, hogy miért a lelátó legveszélyesebb részére „szállásolták” el a vendégeket a rendezők. Ahelyett, hogy a főbájáratnál, a kapu mögött kialakítottak volna nekik valami elzárt szektort. Hiszen így ennek a csürhének keresztül kellett verekednie magát a hazai drukkereken. Sőt, az eredményjelző felőli oldalon is van egy használaton kívüli bejárat, melyet ha megnyitnak, senkit sem zavarva szeparálhatták volna el őket.

Hogy ez a rendezőknek miért nem jutott eszükbe?


— Törzsszurkolónak számítunk a Karcag meccsein. Állandó helyünk van, mely alig néhány méterre a szabolcsi szurkolókat „cukrász spárgával” elválasztó szektor mellett található. Bár sokan figyelmeztettek minket a meccs előtt, hogy máshova üljünk kismama menyemmel, úgy voltunk vele, ha mi nem szólunk vissza senkinek, talán minket is békén hagynak. Öt percig bírtuk. A csürheként viselkedő, önmagukból kivetkőző részeg fiatalok mellett nem éreztük magunkat biztonságban — emlékezett vissza az átélt élményekre Csabai Mária. — Füstbombát nyomtak az orrunk alá, leszaggatták az elválasztó kordont, bevallom őszintén, féltünk. Előbb átültünk a játékoskijáró közelébe, aztán rájöttünk, hogy a szünetben éppen ott fognak a büfé felé elvonulni az ultrák, így inkább felálltunk, s elhagytuk a sporttelepet.
Varga István hét éves lányunokájával és annak barátnőjével érkezett a mérkőzésre. A találkozó tizedik percében azonban már alig várta, hogy megérkezzen Zsolt fia, hiszen a gyerekek sírva bújtak hozzá félelmükben.
— Fel vagyok háborodva a történtek miatt — nyilatkozta lapunknak a később megérkező apuka, Varga Zsolt. — Tudhatták a szervezők, hogy mire számítsanak, hiszen tavaly októberben egyszer már randalíroztak itt a szabolcsiak. Még sem készültek fel rendesen, harminckilós rendezőket küldtek őrzésükre. Én szóltam a rendőröknek, mikor az első félidő közepén vittem haza a lányokat a pályáról, hogy karcagiakat vernek bent a sporttelepen, ám azt válaszolták: amíg a rendezők nem kérik a segítségüket, nem mehetnek be. Nem akarom elhinni, hogy húsz suhancot nem lehetett volna megfékezni. A meccs első perceiben egyébként két öregembert is megrúgdostak a büfé előtt ezek a garázdák.
Bár a balhé, a kialakult hangulat egyértelműen a Nyíregyházáról érkezett, mintegy kéttucat suhanc érdeme, nem mehetünk el szó nélkül a rendezők felelőssége mellett sem.
— A hét elején felvettem a kapcsolatot a vendégegyüttes technikai vezetőjével, Nagy Csabával, hogy mire számítsunk, ám ő megnyugtatott, nem valószínű, hogy érkeznek szurkolóik a meccsre. Ehhez képest ... — felelte érdeklődésünkre a karcagiak szakosztály-vezetője, Antal Lőrinc. — Szünetben még a szabolcsi klubvezetők segítségét is kértük, hogy beszéljenek saját szurkolóikkal, ám ők mereven elzárkóztak előle. Sajnálom a történteket, hiszen megemelt rendezői létszámmal dolgoztunk, és 12 biztonsági embert is alkalmaztunk, ám a jelek szerint hiába.
A garázda csoport nagy részét be sem lett volna szabad engedni a mérkőzésre ittasságuk miatt, ráadásul elmaradt a motozás is, ezért vihettek be füstbombát és üvegeket a pályára. Az pedig egyenesen nonszensz, hogy a vendégszurkolók a büfé és a hazai lelátó előtt elvonulva közelíthetik meg szektorukat. Mi lesz itt tavasszal, amikor ötezer Fradi-drukkert kell elhelyezni, ha most kéttucat suhanccal nem bírtak a rendezők?

- Egyetértek a szakosztályvezető által elmondottakkal, véleményem szerint a Karcagi Sportegyesületnek is le kell vonnia a tanulságot, minden téren jobban fel kell készülni egy-egy bajnoki labdarúgó mérkőzésre - vélte Szepesi Tibor, a KSE alelnöke, aki szerint a híresztelésekkel ellentétben a rendőrök és a vendégszurkolók között nem volt összecsapás, a rendőrök határozott fellépésükkel megakadályozták a két tábor közti szópárbajt.
Terbócs József őrnagy, a karcagi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője lapunknak elmondta, külön rendőri biztosítás nem volt a meccsen, mert azt a szervezők nem kérték. A szolgálatban lévő egyenruhások a mérkőzés alatt többször is ellenőrizték a sportpálya környékét. Szurkolók és rendőrök közötti összecsapásra nem került sor, a mérkőzés lefújását követően a békésen elvonuló vendégszurkolókat a pálya széléről sértő kijelentésekkel provokálták, melyre ők viszontválaszt adtak, de tettlegességre nem volt sem a szurkolók, sem a rendezők, sem a rendőrök között.

— A bekiabálásokat már megszoktuk, így általában azokról nem veszünk tudomást — felelte érdeklődésünkre a csapat egyik meghatározó játékosa, a pedagógus végzettségű, tősgyökeres karcagi Orosz István. — Igyekeztünk nem figyelni a lelátón történtekre, ám teljes mértékben nem tudtuk függetleníteni magunkat az ottani eseményektől. Arra pedig végképp nem számítottunk, így a meglepetés erejével hatott, mikor a játéktéren megjelentek a zászlóval felszerelkezett szabolcsi drukkerek. De ekkor is elsősorban a labdaszedő gyerekeket féltettük, hiszen rajtuk keresztül vágva jutottak a pályára a suhancok. Ezt követően el is küldtük onnan a gyerekeket, nehogy valami bántódásuk essen. Egyébként érthetetlen számomra, hogy miért a lelátó legveszélyesebb részére „szállásolták” el a vendégeket a rendezők. Ahelyett, hogy a főbájáratnál, a kapu mögött kialakítottak volna nekik valami elzárt szektort. Hiszen így ennek a csürhének keresztül kellett verekednie magát a hazai drukkereken. Sőt, az eredményjelző felőli oldalon is van egy használaton kívüli bejárat, melyet ha megnyitnak, senkit sem zavarva szeparálhatták volna el őket.

Hogy ez a rendezőknek miért nem jutott eszükbe?

-->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!