Nyári Sándor még nem látja a fényt az alagút végén

Míg Európától Amerikán keresztül egészen a Távol-keletig mindenhol (tíz)ezrek szoronganak egy-egy röplabda mérkőzésen a lelátón, addig nálunk nem hogy néző nincs, de már csapatot sem igen találni.

A közelmúltban Szolnokon járt az egyik legjobb hazai szakember — a BSE női együttesével Magyar Kupa-meccsen szerepelt a Tűzoltó-csarnokban —, a megyeszékhelyről elszármazott Nyári Sándor. A ma már 61 éves mesteredzőt arról faggattuk, szerinte minek köszönhető a sportág magyarországi "népszerűtlensége".

— Az első óriási hibát ott követték el, hogy a magyar röplabdázás fénykorának zseniális játékosait, a Buzek, Tatár kettős nevével fémjelzett generáció tagjait visszavonulásuk után nem becsülték meg — felelte kapásból Nyári Sándor. — Mintha féltették volna tőlük a sportágat, mintha attól tartottak volna, hogy kisajátítják maguknak a vezető pozíciókat. Velük együtt ráadásul eltűntek a példaképek is. A Magyar Röplabda Szövetség vezérkara egészen mostanáig semmit nem tett a sportág érdekében. Gyenge, pontosabban semmilyen marketingtevékenységet nem végzett, rossz volt a kommunikációja, s mindez azt eredményezte, hogy teljes egészében leírták a hazai röplabdát, ma szinte lehetetlen eladni. De nem csak a férfi, a női vonalon is ugyan ez játszódott le. Kotsis Attiláné vezetésével még néhány évtizede Eb-bronzérmes volt a válogatott, zsinórban három olimpián is pályára léptek lányaink, a NIM vagy Vasas Izzó pedig Európa-szerte elismert együttes volt. Bár ma is akadnak jó képességű, nemzetközileg is jegyzett játékosaink, ám ők kivétel nélkül külföldön keresik kenyerüket.

— Azért mintha most megmozdult volna valami, hiszen az ifi-válogatottak és a felnőtt női nemzeti csapat is sikerrel vette a selejtezőt a közelmúltban.
— Egy éve új vezérkara van az MRSZ-nek. Bár ez még nem túl hosszú idő, de már sikerült "eltűntetnie" a szövetség 40 millió forintos hiányát. Valóban örömteli, hogy az ifjúságiak végre a világbajnokság közelébe kerültek, hogy Ludvig Zsolt női válogatottja, melyben három játékosom (Gudmann, Takács, Kovács) is állandó kerettag, veretlenül élte túl a vb-selejtező első körét. Ám én ennek ellenére még nem látom a fényt az alagút végén, hiszen alig akad csapat a hazai bajnokságokban, aki már egy kicsit is tehetségesnek bizonyul, tizenévesen idegenlégiósnak szegődik, így nem lehet vonzzó a közönség és a támogatók számára az itthoni pontvadászat. Örülök, ha egyelőre szinten tudnánk tartani a színvonalat, s nem nőne lemaradásunk a középmezőnnyel szemben.
Nyári Sándor kendőzetlen szavaira érdemes lenne odafigyelni, hiszen ő még a nagy generáció talán egyetlen ma is működő tagja: játékosként és szakvezetőként is egyaránt kétszeres magyar bajnoknak és háromszoros kupagyőztesnek vallhatja magát, azaz "mintha" értene a röplabdához.