Lékai Máté és a füstölt kolbász

Közben a társaság, az átmozgató edzést követően, elindult a Gigantium-csarnokba.

– A prognózis, miszerint rengeteg lesz a norvég drukker, még áll?

– Igen, három és fél, négyezret várnak a rendezők. De kétségünk sem lehet afelől, hogy az izlandiak vagy a dánok kinek szurkolnak...

– Mit ettek a srácok?

– Kiváló hal szinte minden étkezéskor van. Az egyik biztosan lazac. A másik fehérhúsút nem ismerem. Csak annyit tudok róla, hogy finom. A krémlevesből a fiúk nem nagyon csemegéznek. De sok zöldséget és gyümölcsöt kapunk. Nem panaszkodhatunk. Egyébként az étterem igazi találka hely. Sok válogatottunk volt idegenlégiós, vagy még ma is külföldi csapatban szerepel, így sok az ismerős az ellenfelek között. Mindig örömmel üdvözlik egymást.

– Mennyire változatos a koszt?

– Az hagy némi kívánni valót, de Lékai Máté hozott otthonról egy kis kolbászt. Akinek jutott a hazaiból, az állította, nem is mosott fogat, hogy minél tovább érezze a füstölt ízt...

– Lékairól még valamit csiripelnek a verebek...

– A csapatban elterjedt, hogy az izlandiak biztosan nem neveznek el Mátéról halászhajót. Az ok prózai, az olimpiát követően, most az Eb-n is Lékai egyenlített a szigetországiak ellen.

– Legutóbb már működött a Mocsai-taktika. A belső posztokon eredményesebbek voltunk.

– Ez dönthet. Ancsin és Nagy Kornél már ráérzett, mit szeretne a kapitány...