Tempó, tempó!

Huszonnyolc évvel ezelőtt a kilencedik, most a hatodik helyen végzett nemzeti csapatunk. Ráadásul Benedek Tibor csapata címvédőként érkezett a tatár fővárosba, egyértelmű, ennél a szereplésnél mindenki többet várt. Mi is a szokottnál is nagyobb figyelemmel kísértük a Kazanyban történteket, hiszen hat Szolnoki Dózsa-Közgép pólós is játszott válogatottunk színeiben.
Soha ennyi szolnoki vízipólós nem szerepelt még világversenyen, és ehhez vegyük még hozzá, hogy a végső győztes szerbek között három, míg ausztrál színekben egy játékos csobbant medencébe. Az más kérdés, hogy fél tucat dózsás sem emelkedett ki társai közül, igaz, leggyengébb produkciót sem a hatok nyújtották Kazanyban. Úgy tűnik, a júniusi világliga döntőn nyújtott ugyancsak halovány teljesítményt senki nem vette komolyan. Hiába állítja a vízilabdás fenomén, Csapó Dudi, hogy a magyar pólós győzelemre van ítélve, Kazanyban kiderült, ez nem így van mostanság.

Mától hozzá kell fogni a magyar vízilabda és a válogatott megújításához, hiszen az elmúlt két világversenyen látott játékunk és az eredmények azt mutatják, hogy a szerbek jóval erősebbek nálunk, míg a bennünket megelőző további öt csapat is előttünk tempózik. Januárban lesz a kontinensviadal Szerbiában, lehet majd bizonyítani, hogy többet tudunk annál, mint mutattunk Kazanyban. És azt se feledjük, nincs még olimpiai kvótánk, azt is meg kell szerezni jövőre, lehetőleg az Eb-n. Van tehát bőven munka, mert régi dicsőségekből már nem lehet megélni!