Káprázatos játékkal nyert Jászfényszaru Mezőtúr ellen

Régen látott jó iramú, nyíltsisakos küzdelmet hozott a Mezőtúr–Jászfényszaru találkozó, amelyen egymást érték a pazar megmozdulások és a szemkápráztató gólok.

Nyilván ez nem vigasztalja a tősgyökeres MAFC-szurkolókat, akiknek az emlékezetében sokkal inkább úgy fog tovább élni ez a meccs, mint: „amikor úgy kaptunk ki 5–2-re hazai pályán, hogy a Fényszaru négyet gurított a második félidőben”.

A mezőtúri kézilabdabarátok diadalittasan támolyogtak át a sportcsarnoktól körülbelül ötven méterre lévő futballpályához. Minden okuk megvolt az örömre, elvégre kedvenceik 32–29-re legyőzték a Békéscsabát az NB II-es bajnokság nyitófordulójában.

A gomolyfelhők azonban már a kezdő sípszó felharsanása előtt elkezdtek gyülekezni a B-pálya fölött, ám ekkor még aligha gondolta volna bárki is, hogy ez intő jel lehet – gólzápor volt készülőben.

És kezdődött mindez a 8. percben, amikor is Sós Márkó bepasszát a lendületből érkező Németh Norbert igazítás nélkül, mintegy tizennyolc méterről a jobb alsó sarokba lőtte, 0–1. Szerencsére a korai gól nem törte meg a hazaiakat, akik gyorsan átvették a játék irányítását.

Az már a kezdetektől fogva látszott, hogy a két támadónak, Kántor Lajosnak és Kormos Lászlónak nem lesz könnyű dolga a fényszarui védők őrizetében, ezért amint hozzájuk került a labda, igyekeztek mihamarabb a szélsőket játékba hozni.

Így született meg az egyenlítő találat a 23. percben, Kormos remek labdával kínálta meg a szélről berobbanó Erdősi Gyulát, aki, mint tette Németh, hasonló precizitással, kilőtte a kapu jobb oldalát, 1–1. A folytatásban sem hagyott alább az iram, mindkét oldalon adódtak helyzetek, de vagy a portások voltak jókor jó helyen, vagy arról a fránya kapufáról pattant kifelé a labda.

Ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, így mi, nézők is azt vártuk, hogy a felek ugyanolyan elánnal fogják végigcsinálni a második negyvenöt percet, mint az elsőt – nem kellett csalódnunk. A mezőtúriak egy meglepő hibával kezdtek, Tőke Imre megfogta a hátrapasszolt labdát, így közvetett szabadrúgás következhetett tizenhárom méterről.

A vendégek lövése levágódott a sorfalról, azonban a játékszer visszakerült hozzájuk, így újabb támadást vezethettek, és ekkor már nem is hibáztak. A láthatóan nagy kedvvel futballozó Héger Attila ment el a bal szélen, majd tekert középre, a rövidnél álló Sós remekül szelídítette meg a bogyót és hanyag eleganciával kilőtte az alsó sarkot, 1–2.

Az újabb félidő eleji gyors gól leforrázta a házigazdákat, akik ezután kapkodóvá váltak, ami hibákat szült, és a mezőnyfölényük eredménnyel nem párosult. Arról nem is beszélve, hogy a 70. perc környékére már fizikálisan sem voltak éppen a topon, így a fényszaruiak taktikát váltva, átálltak a gyors kontratámadásokra, ami kifizetődőnek bizonyult.

A 78. percben Tóth Márk ugratta ki középen Hégert, aki az elfekvő Tőke mellett a bal alsóba gurított, 1–3. Két minutummal később ismét középkezdéshez gyülekeztek a játékosok, ugyanis ezúttal egy nagyszerű háromszögtámadást – Tóth Péter, Sós, Héger volt a labda útja – fejezett be góllal a Fényszaru, 1–4.

És, ha mindez még nem lett volna elég, Németh keretbe foglalta teljesítményét, a Hégertől kapott labdát tizennyolcról könyörtelenül bevarrta a háló jobb oldalába, 1–5. A jelentős előny tudatában könnyelműbbé váltak a vendégek, így a hajrában egy-két buta fault is becsúszott.

A köztudottan remek rúgótechnikával megáldott Kormos Lászlónak nem is kellett több, jó húsz méterről, szabadrúgást követően kipókhálózta a jobb felsőt, ezzel valamelyest kozmetikázva a végeredményen, 2–5.

MEZŐTÚR – JÁSZFÉNYSZARU 2–5 (1–1)

Mezőtúr, 200 néző. Vezette: Ács Zoltán (Dobos Zsolt, Csíkos Roland).

MEZŐTÚR: Tőke – Bontovics (Ujlakány, 34.), BARNA, id. Farkas Z., Nagy F. – Szappanos (Kormos B., 61.), JÓNÁS, Patkós (Lisznyai, 74.), ERDŐSI (Kovács F., 86.) – Kormos L., Kántor (Simon O., 79.). Edző: Erdősi Gyula.

JÁSZFÉNYSZARU: KOLLÁTH – SZÁRAZ, SIMON, MAJZIK BALÁZS (NAGY SZ., 89.), VASZICSKU – TÓTH P. (VARGA L., 91.), SÓS, NAGY T. – NÉMETH N., HÉGER (LÁSZLÓ, 93.) – TÓTH M. (SZAKALI, 89.). Edző: Majzik Bertalan.

GÓLSZERZŐK: Erdősi (23.), Kormos L. (85.), ill. Németh N. 2 (8., 83.), Sós (48.), Héger 2 (78., 80.).

ERDŐSI GYULA:

– Jó iramú, sok hibával tarkított mérkőzést játszottunk a Fényszaruval. Úgy gondolom, az első félidőben teljesen partiban voltunk velük, a másodikban viszont kiütközött, hogy négy alapemberem sérülés miatt hetek óta nem tudja vállalni a játékot, valamint a kényes szituációkból is rendre mi jöttünk ki rosszabbul.

– Tanulunk a vereségből és dolgozunk tovább, hogy stabil megye I-es csapat váljon belőlünk.

MAJZIK BERTALAN:

– Rangadóhoz méltó játékot láthatott a szépszámú közönség. Az első játékrészben azt produkálta a csapat, amit elvárok tőle, taktikusan, fegyelmezetten focizott. A másodikban csökkent a nívó, ugyanakkor lőttünk egy gyors gólt, ami sorsdöntőnek bizonyult.

– Ami még mellettünk szólt, hogy sokkal jobban bírtuk fizikálisan a meccset, így az utolsó húsz percben több olyan akciót is vezethettünk, amit a mezőtúri védők csak szemmel tudtak követni. Sorozatban ez volt a harmadik győzelmünk, ami jól mutatja, hogy a kemény munkának előbb-utóbb beérik a gyümölcse.

Héger Attila, a fényszarui focicsapat támadójátékosa

– Lőtt két gólt és mellé adott két gólpasszt is. Láthatóan kezdi visszanyerni a formáját, és ezzel párhuzamosan mintha a csapatának is meglódult volna a szekere.

– Bokaműtét, rehabilitáció, majdnem egy fél évembe telt, mire újra felépítettem magam. Szerencsére mindez már a múlté, ismét százszázalékos állapotban vagyok, ami kezd a számokban is megmutatkozni. Rátérve a csapatra, sorozatban harmadszor nyertünk, ami egyrészt a jó felkészülésnek, másrészt pedig annak tudható be, hogy a keretet győztes mentalitású játékosok alkotják, akik mindent megtesznek a sikerért.

– Ami szembetűnő, hogy Sós Márkóval milyen jól megértik egymást a pályán és azon kívül is. Mi a titok?

– Csupán annyi, hogy gyerekkorunk óta barátok vagyunk, nagyon jól ismerjük egymást és rengeteget focizunk együtt. A nyáron sikerült meggyőznöm, hogy igazoljon Jászfényszarura, mert itt kiválóak a körülmények, nem beszélve arról, hogy nagy erősítést jelentene a csapatnak. Így azóta megint egy hajóban evezünk.

– Sőt, ha jól tudom, a minifoci-válogatottban is együtt szerepelnek…

– Pontosan! Október 5-én utazunk Tunéziába, amely a házigazdája lesz a 24 csapatos világbajnokságnak. Chilével, Mexikóval, Irakkal kerültünk egy csoportba. Utóbbival már játszottunk, és le is győztük őket egy felkészülési torna keretében, a többiekről viszonylag keveset tudunk. Ettől még lehet keresnivalónk ellenük.

P. Gy.