Orosz középcsapat az Olaj újabb európai ellenfele

A Szolnok–Nyizsnij Novgorod távolság alig több 2200 kilométernél. A még a vikingek által alapított város Moszkvától 400 kilométerre fekszik keleti irányban, bár ez a távolság oroszországi viszonyok között még belefér a „szomszédos település” fogalomkörébe.

A távolság tehát nagy a két csapat között, de vajon mekkora a különbség? Szerda estig nem tudható.

A sportági rövidítésben csak NN-ként jelölt ­novgorodi csapat a 2014/15-ös évadot az EuroLigában töltötte, de játszott EuroCup-elődöntőt is. Ám az orosz sportélet sajátja a gyorsan változó tulajdonosi szerkezet, a hirtelen érkező, majd ugyanolyan gyorsan távozó dollármilliók.

Így a mostani csapat már nyomokban sem emlékeztet az euroligás korszakra. Ez természetesen messze nem jelenti azt, hogy kutyaütő társaság lenne. Még úgy is tudhat valamit az NN, hogy a VTB Ligában – amelyben tavaly a kilencedik lett –nem nagyon villog.

Egy győzelem és két vereség a mérlege. A FIBA EuropeCup-mezőnyébe a Bajnokok Ligája selejtezőjéből „esett le” a klub, miután az Antwerpen kettős vereséggel búcsúztatta. Viszont a H csoportban legyőzte a Falcót – igaz, hosszabbítás után. Majd idegenben gyakorlatilag lelőtte a pályáról a macedón Karposh Sokolit (101–67 lett a vége).

A klub európai pedigréje tiszteletet parancsoló: ­97,5-es pontátlagánál nincs jobb a mezőnyben, mint ahogy a gólpasszlistát is vezeti meccsenkénti 27(!) kosarat eredményező átadással. A 37 meccsenként összeszedett lepattanó is kalapemelést érdemlő mutató. Csak az összehasonlítás érdekében az Olaj mutatói e három kiemelt szegmensben: 83,8 pont, 35 pattanó, 16,7 gólpassz.

Hogy tovább „oroszosodjon” a helyzet: az NN egyetlen légióssal áll fel. A szerb Stevan Jelovac maradt az egyedüli külföldi, miután a korábban Körmenden vitézkedő Sterling Gibbsnek megmutatták a kijáratot, mondván: egy légiós azért van, hogy vezéregyéniség legyen.

Ezek szerint Gibbs nem volt az. A keretet adó játékosok tehát tényleg „annyian vannak, mint az oroszok”. A szerb Zoran Lukics vezetőedző jellemzően a Martinov, Komorov, Uzsinszkij, ­Zaharov, Gurbanov ötössel nyitja a meccset, Gurbanov helyére érkezik a palánk alá a már említett Jelovac, aki valóban megdolgozik a kenyeréért.

17 pontot átlagol, de belecsimpaszkodik meccsenként hét lepattanóba is.

Mindezek ismeretében kapjunk a fejünkhöz és már előre sajnáljuk magunkat a közelgő keleti veszedelem miatt? Indokolatlanul eltúlzott reakció lenne.

A Szolnoki Olaj KK többszörösen bizonyította már, hogy hazai környezetben egy nálánál magasabban jegyzett csapatot is móresre tud tanítani. Ráadásul az NN nem is valószínű, hogy jobb. Határozott, oroszos hagyományokon nyugvó kosárlabdát játszik, de ilyen típusú ellenféllel szemben is állva maradt már az Olaj.

Az oroszok valamennyi játékosáról elmondható, hogy iskolázott, megbízható dobókészséggel bíró játékos. Még a centereik is rápörkölik a 6,75-ös vonalon kívülről is, ha úgy hozza a szükség. Márpedig sokszor hozza úgy. Félnivalója ezzel együtt sincs, nem lehet az Olajnak.

Gutai István