Nyári Sándor, az egyik legeredményesebb edző

Az örökifjú szakemberrel, aki évek óta televíziós szakkommentátorként dolgozik, a régi szép időkről (is) beszélgettünk.

– A legutóbbi, szolnoki tévés meccs előtt nem volt könnyű önnel beszélni, mert annyian vették körbe. Gondolom, hogy jól érzi magát a régi barátok közt?

– Szolnokra jönni mindig felemelő, soha nem felejtem el, hogy a hetvenes években Csepelről hazatérve, kiváló sportemberekkel kezdtük felépíteni az akkor NB II-es Szolnoki Dózsát.

– Endre bátyám már előbb hazatért Budapestről, ő a válogatott kerettagságig vitte, s nem sokáig kellett győzködnie, hogy csináljunk csapatot. Jó kis meccseket játszottunk, büszkék lehetünk, hogy olykor mi is megtöltöttük nézőkkel a Tiszaligeti Sportcsarnokot.

– A régi szép időkről örömmel anekdotáztunk Molnár Bélával, Péter Ferivel, Illyés Gabival, Urbán Jóskával és Bánfalvi Gézával az utóbbi percekben, és hát jöttek a sztorik megállás nélkül.

– Azt tudjuk, hogy még játékos korában elkerült Szolnokról, aztán jó csapatoknál játszott, hogyan emlékszik arra az időszakra?

– Természetesen a sok siker mellett voltak nehéz pillanatai is pályafutásomnak. Mikor a Csepel bajnokcsapatából hazatértem Szolnokra, megosztó személlyé váltam.

– Különösen a fiatalok álltak mellém, akik hittek benne, hogy néhány év kemény melójával NB I-be juthatunk, néhány idősebb játékos ezzel nem értett egyet, és igyekeztek megnehezíteni a munkát. Persze, akik kimaradtak a csapatból, nem kedveltek. Kétségtelenül elég szabadszájú és célratörő voltam, s nem nagyon érdekelt, ha megorrolt rám valaki.

– Boldog voltam, mikor sikerült az első osztályba kerülnöm, de az egyesület nagy törvényű elnöke – amikor a cél teljesült – igyekezett bagatellizálni a munkámat, sőt olykor mellőzni akart.

– Ő a vezérek farkasának szánt engem, én pedig a farkasok vezére akartam lenni. Útjaink elváltak, szerencsénkre a Vegyiművek sportot szerető vezetői otthont adtak a majd szétszéledő csapatnak.

– Szegeden azonban bajnoki címeket és kupaaranyakat szerzett a Medikémiával, hogyan sikerült?

– Szerencsére Szegeden otthonra leltem, ott annyit mondtak: Sándor, te értesz a röplabdához, csináljunk egy nagy csapatot, mond meg, miben segítsünk. És hát tizenkét év alatt sok-sok saját nevelésű játékossal a sorainkban, bajnokok lettünk. Ezért érdemes volt dolgozni!

– Kevés hazai szakember mondhatja el magáról, hogy férfi és női bajnokcsapatot is dirigált, sőt Nyári Sándor hat éven át szövetségi kapitányként is sikeresen dolgozott, hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

– Nagy kihívás volt, soha azelőtt női csapattal nem dolgoztam. Sajnos Szegeden szponzorhiányában szétesett a röplabda, Levente fiam Angliába tette át „székhelyét” lányom, mint említetten Budapesten férjhez ment, így mi is utánuk költöztünk. Nagyon komolyan vettem a BSE invitálását, és hát tényleg sikerült két bajnoki aranyat és egy kupaelsőséget szerezni.

– Nagyon boldog voltam, elsősorban magamnak akartam bizonyítani, hogy teljesen ismeretlen közegben, új miliőben mire vagyok képes. Őszintén, engem is meglepett, ahogy pörgött a csapat, meg én is.

– Ezekben az időkben kért fel a Sport Tv a hazai és nemzetközi mérkőzések szakkommentálására, úgyhogy nem unatkoztam. A válogatott egy más ügy.

– Nagyon szerencsés magyar férfigeneráció nőtt fel azokban az időkben, Demeter György kollegámmal élmény volt együtt dolgozni, és hát 2001-ben, 18 év után kijutottunk az Eb-re. Sajnos azóta sem tudta férfiválogatottunk megismételni a sikert.

– Azt tudjuk, hogy felnőtt együtteseknél már nem dolgozik, mégsem szakadt el a sportágtól.

– Mostanság az egyik budapesti iskola fiú-leány minicsapatait edzem, Nem hittem, hogy lesz türelmem röplabdapalántákat nevelgetni, de ma már boldog vagyok, hogy belevágtam. Közel három éve az M4 Sportcsatorna is invitált kommentátori munkára. Megtiszteltetésnek tekintem, és komolyan veszem a feladatokat, minden közvetítésre órákat készülök.

– Túl hetvenedik életévén, korát meghazudtolóan pörgős, úgy tűnik, hogy még mindig jól érzi magát a bőrében. Jól látom?

– Ez így van, de a betegségeket én sem kerültem el, és hát műtétem is volt szép számmal. Jó lenne még néhány évig fittnek maradni, és azokat a feladatokat, amit a röplabda még nekem szán, lelkesen megoldani.

– Ami azonban a legfontosabb, leányomék és fiamék boldogulásáért szorítok. Hála isten’ sínen vannak. Na és a három grácia, Szonja, Panna és Noa-Liza unokáim a szemem fényei, nagyon szépen cseperednek, jól sikerült gyerekek. Feleségemmel együtt úgy hisszük, a legnagyobb öröm az ő szerető jelenlétük.

Varga Csaba