Húsba vágó

A német labdarúgás élvonalában jó néhány nagy történetet őriz a Dortmund és a Schalke, a két kibékíthetetlen szomszéd vár összecsapásainak a krónikája, ám a prímet mégiscsak az 1969. szeptember 6-ai dortmundi meccs viszi el. Amikor a 37. percben a gelsenkircheniek megszerezték a vezetést, és a vendégszurkolók beözönlöttek a pályára ünnepelni, a rendőrkutyák két Schalke-játékost is megharaptak. Egyiküket egy Rex névre hallgató németjuhász – mondhatjuk, Rex felügyelő – elég komolyan, a fenekén. A futballtörténelembe ilyeténképpen bevonult Friedel Rausch később a dortmundiaktól 300 márka fájdalomdíjat kapott, még a pályán pedig azonnali tetanuszoltást, és folytatta a játékot. A két csapat következő, gelsenkircheni meccse is szolgált furcsasággal: a Schalke elnöke megerősítve a rendfenntartókat a helyi állatkertből kölcsönkért négy oroszlánt. Itt nem is akart senki berohanni a pályára.

Hihetetlen történetek ezek, mint ahogy egy évvel ezelőtt azt is annak tartottuk volna, hogy 2020. május 16-án valamiféle vírusjárvány miatt majd zárt kapuk mögött rendezik a Revierderbyt (ami amúgy 4–0-s hazai sikert hoz Dortmundban), és a cserejátékosok maszkban üldögélnek a nézőtéren. Az pedig, hogy valamelyik csapatnak „hosszú a kispadja”, immár nem azt jelenti, hogy a tartaléksora is erős, hanem visszakapja az eredeti értelmét: olyan hosszú, hogy az előírt másfél méteres távolságot tartva elfér a vezetőedző, a segédedző, a kapusedző, az orvos meg a gyúró is. Már akinek le szabad ülnie, mert az Augsburg trénere, Heiko Herrlich a hét végén ezt nem tehette meg, mert megszegte a csapatokra vonatkozó, az újrakezdés előtti egyhetes kötelező karantént. A tréner a csapat szállodájából meggondolatlanul kiugrott egy közértbe fogkrémért.

Ahogy annak idején Pompeius kijelentette, hogy hajózni muszáj (Navigare necesse est), úgy most a topligák közül – jó okkal – elsőként a németek jutottak arra, hogy futballozni muszáj. A Bundesligában a legnagyobb az átlagos nézőszám, a 2018/19-es szezonban 43 300 volt. A Bayern München minden hazai találkozóját telt ház, 75 ezer néző előtt játszotta az Allianz Arenában, míg a dortmundi, 81 365 fős befogadóképességű Signal Iduna Parkban 80 889 volt az átlagnézőszám. Így a zárt kapus mérkőzések a németeknél jelentik a legnagyobb érvágást, a Dortmundnak meccsenként 2,5-3 millió euró mínuszt.

Életbe vágó, hogy legalább a televíziós közvetítésekből adódó bevételeik ne apadjanak el.

A szurkolók visszajöveteléért a klubvezetők pedig alighanem még egy kutyaharapást is elszenvednének.