Örülni szabad

Komoly indulatokat gerjesztett a múlt héten az egyik nagy olvasottságú internetes portál cikke, amely azt taglalta – az érintett versenyzők teljesítményének elismerése mellett –, hogy a törökországi, mersini torna Európa-bajnokságon bizony erősen foghíjas volt a mezőny, és ehhez képest a hazai szövetség túlságosan nagy ünneplést csapott férficsapatunk (Bátori Szabolcs, Kiss Balázs, Mészáros Krisztofer, Tomcsányi Benedek, Vecsernyés Dávid) történelmi bronzérme után. (A kontinensbajnokságokon korábban nem volt magyar érem a csapatversenyben.) A legnépszerűbb közösségi portálon kibontakozó, és egyébként kulturált hangvételű polémiában eljutottunk oda is, hogy Wladár Sándor vajon most olimpiai bajnokként vezetné-e a Magyar Úszószövetséget, ha az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokon ott vannak az amerikaiak is, és előjött egy tényleg abszurd történet is: a 2014-es berlini vizes Európa-bajnokságon műugrásban női 10 méteres szinkronugrásban úgy lett bronzérmes a magyar duó, hogy csak hárman indultak.

Nos, most férficsapatunk nyolc együttes között végzett a harmadik helyen, de az egyik fiú leszögezte, hogy ő bizony akkor sem örülne jobban a bronzéremnek, ha teljes a mezőny, és higgyünk neki – az érem, az érem.

Ezután jött Mersinben a női Európa-bajnokság, amelyen a csapatunk (Bácskay Csenge, Böczögő Dorina, Kovács Zsófia, Makovits Mirtill, Székely Zója) szintúgy történelmi bronzérmet szerzett – nyolc együttes között. Örültek a lányok is, hogyne örültek volna, és a szerenkénti döntők után még nagyobb volt a boldogság. A 2017-es kolozsvári Eb-n összetettben ezüstérmes, vagyis kétségkívül a kontinens legjobbjai közé tartozó, húszéves Kovács Zsófia ugrásban és felemás korláton is Európa-bajnok lett, utóbbi szeren pedig a 17 éves Székely Zója szerezte meg az ezüstöt. Tény, hogy a legerősebb tornásznemzetek közül az oroszok, a britek, a franciák és a hollandok sem voltak ott Mersinben, de ettől még a lányoknak sem kell kevésbé örülniük. „Tudom, hogy a helyén kell kezelni ezt a csonka Eb-t, de akkor is nagyon boldog vagyok!” – mondta Kovács Zsófia, és ez így van jól.

A dolgok „helyén kezelésének” fontosságát immár a szakvezetés és a hazai szövetség vezetése is kiemelte, s azért azt is jegyezzük meg, hogy Kovács Zsófia igenis a komplett mezőnyben is versenyképes lenne a legjobbakkal szemben. Szóval, helyén kezelve a történteket,

egy csonka Eb-n is teljes lehet a boldogság.