2017.12.13. 12:42
A miklósi bűnözést a nyomor termeli ki, de a keleti csoport reményt ad a helyieknek
Üresség, fásultság, kiábrándultság, reményvesztettség – a legtöbb tekintet ezeket tükrözte számomra, amikor Törökszentmiklós romák lakta részén jártunk. Külön világ ez a keleti rész a városon belül, ahol többnyire roma családok élnek, vagy legalábbis próbálnak élni.
A köztudatban élő sztereotípiával ellentétben nagyon sokan járnak dolgozni innen, hétköznap szinte senki nem volt otthon.
Az itt élő családoknak ugyanúgy gondot okoznak azok a renitensek, akik – bár lehetőségük lenne rá – mégsem tisztességes módon keresik a kenyerüket, hanem vagy segélyre várnak, vagy a könnyebbik utat választják.
A szürke, sivár környezetben ugyanis jócskán akad vevő a színes lebegést, a kilátástalanságból pillanatnyi menekülést ígérő olcsó drogokra, ezt használják ki a dílerek. Ezért is nehéz a rendfenntartók szerepe az ilyen helyeken.
A szegények lakta területeken sokszor szélmalomharcnak tűnik a küzdelem a bűnözés ellen, amit legkönnyebben a nyomor termel ki.
Mégis vannak olyan önkéntesek, akik megpróbálják, pedig nem lenne nekik kötelező. A városi polgárőrség által létrehozott keleti csoport is ilyen.
Tizenkét ember vigyázza a rendet ott, ahol a legnagyobb a baj. Tizenkét olyan polgárőr, akik alaposan ismerik ezt a világot. Mert talán ők megértik. És az ott élők ezt érzik.
A keleti csoport tagjai egy kis reményt és megnyugvást hoztak az ott élő tisztességes családoknak, bár ők a bűnözést nem tudják felszámolni, nincs rá tényleges eszközük. Ez ugyanis az intézkedési joggal felruházott rendőrség feladata lenne.
Kérdés, sikerül-e valaha.
Molnár-Révész Erika