A kitörés útvesztői

 Igaz, akkor dolgozni kellett, és dolgoztak is. Segédmunkásként sokan az építkezéseken, útépítéseknél. Ide kevés iskolával is szükség volt rájuk.
1990 után alaposan változott a helyzetük, de a világ is. Döntő többségük állástalan, munkanélküli, miközben egyre több roma kisgyerek születik. A családi pótlék lett a bevétel, a támogatásokból élnek.
Hogy példát is említsek, Tiszabőn az iskolában 358 diák koptatja a padokat, köztük 356 cigánysrác, -lány. Általában sokat és sokszor hiányoznak, de mégis annyit foglalkoznak velük a nevelők, hogy az általánost elvégzik. Ki korábban, ki később.

Döntő többségük állástalan, munkanélküli, miközben egyre több roma kisgyerek születik. A családi pótlék lett a bevétel, a támogatásokból élnek.

A középiskola már nem ilyen rózsás, egyharmaduk elsőben kibukik. Tíz-húsz százalékuk végez. A többiek hazajönnek, a mutatós, szép lányok 14-16 évesen elhálnak, és mire két x-et számlálnak, 3-4 gyerek csüng rajtuk. Így termelődik újra az a réteg, amellyel nehéz mit kezdeni.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a tanulás a legtöbb cigánycsaládban nem fontos, nem hagyomány. (Tisztelet a kivételnek.) A pedagógus, aki ezt erőlteti, könnyen kap pofont. Ugyanakkor akadnak jóeszű srácok, lányok, akik szakmát tanulnak, esetleg diplomát szereznek, sokszor visszamennek az iskolába, efféle mondatokkal:
— Tanár néni, azt tetszett mondani, ha tanulok, jobb lesz a sorsom. Tanultam, itt a diplomám, a szakmunkás bizonyítványom, de mégse kellek. Erre mit mond?
Valószínű semmit, hiszen ez a 22-es csapdája: ha nem tanulsz végképp lemaradsz, ha tanulsz, nem biztos, hogy kellesz valahová dolgozni. Mégis, a kitörés útvesztői közül az utóbbi a járhatóbb út, elvégre a szakma, a diploma nélkül egy helyre mehet a gyerek. Ha fiú a bandába, ha lány férjhez. Gyereket, sok gyereket szülni. Ugye egyetértenek velem: egyik sem ideális megoldás a cigányság mostani helyzetére . . .
 

-->