2008.02.25. 10:35
Sztrájkfrász
A helyzet az, hogy a vasúton ingázó vasárnap este nem tehénkedhet el otthon a kereveten. Az is jó, ha figyeli a híreket, mikor tűnik fel a tévében, mint tegnap este, a pazar szépségű Erős Antónia, formálja-e igéző szájával a vasutassztrájk szót.
Frászban élünk, ajánlatos kis bőröndünket összekészíteni, mint a Rákosi-éra alatt, amikor éjjelente sokan kucorogtak kis kofferukon félelemtől muzsikáló fogakkal, jön-e értük az a bizonyos lefüggönyözött, fekete autó? Csengőfrásznak is hívták ezt a dermesztően bizonytalan érzést, ragasszuk rá hát a mostani fílingre a sztrájkfrász titulust.
Velem nem csesztek ki! — morogtam a sztrájk előtti este a pénztárnál (mert fortélyos félelemtől igazgatva már jó előre összepakoltam), és a jegyemet lobogtatva diadalittasan pattantam a vonatra, s ha nem lett volna tök sötét odakünn, nézhettem volna, hogy szaladnak a fák. No jó, volt hol aludnom. Hogy aztán hétfőn kipihenten, illatosan időben beérjek a szerkesztőségbe.
És már vadul hegyeztem a pennámat, hogy írjak valami kesergőt, mikor hallom, a sztrájkot bizonytalan időre megint lefújták.
Örvendetes. De azért gyanítom, a közeljövőben az ingázók nem fognak Szent Gaskó-körmenetet tartani...
