Lakás-cool-túra

Előfordulhat, hogy csak nekem nincsen konkrét elképzelésem arról, milyennek is szeretném látni kicsi lakásomat. Persze tudom, mi tetszik, mi nem, nagyjából azzal is tisztában vagyok milyen színek lesznek meghatározóak. De mindig jön valami, ami kísértésbe visz.

Egy váza, egy párna vagy akár egy egyszerű tányéralátét. Lassan ott járok, hogy a lakberendező boltokat messziről elkerülöm, nehogy meglássak valami olyat, amit képtelen lennék ott hagyni. Na, nem azért mert olyan mértékű a vásárlási lázam, hogy mindent megveszek, ami az utamba akad, hanem mert a szép és nekem tetsző dolgokat néha csak nagyon nehéz szívvel hagyom ott. És akkor még a vásárláshoz szükséges időről nem is beszéltem.

Természetesen a boltok pontosan akkor vannak nyitva, mikor a normális emberek dolgoznak. Miért is ne?! Ennek függvényében, hogy intézzek el mindent, ami a lakás lakhatóvá tételéhez szükséges? Ahhoz, hogy minden áruházat körbe járjak, és megtaláljam a számomra ideális dolgot, vagy egy-két nap szabit kell kivenni, vagy úgy kell a munkaidőt beosztani, hogy vásárlásra is jusson. Ezutóbbi egy kötött munkaidős állásnál - vagyis a legtöbb embernél - mondhatni lehetetlen. Mert ugyebár az sem mindegy, mi mennyibe kerül. Többek között ezért is van szükség arra, hogy minden boltot végigjárjunk.

De előfordulhat, hogy az ember egy idő után beleun a vásárlásba? Ha elképzel valamit, de nem találja meg. Ha annyi szép dolgot talál, hogy nem tud dönteni. Vagy ha elképzelése sincs, és nem is talál semmi olyat, amibe első látásra beleszeret. És ha már nincs is kedve nézelődni. Akkor mi történik? Sosem lesz berendezve a lakás? Arra már rájöttem, hogy az ilyen nagy döntésekhez idő kell. De mi van akkor, ha nincs annyi, mint kellene?