Feketén, fehéren

Megboldogult ifjúkoromban volt egy ismerősöm, akitől mindenki félt. Hatalmas, nagydarab srác volt és rettenetesen viselkedett. Ivott, bunyózott, balhés volt, menekültünk előle. Állítólag nehézatléta volt, országos eredményekkel. Sokat gondoltam rá az elmúlt évtizedekben. Mi lehet vele? Hogy öregszik? Megkomolyodott, vagy magával rántotta az alkoholizmus, a rosszfiúság? Börtönben van, vagy kiegyensúlyozott családban éli a megjavult édesapaszerepét? 
Aztán szembejött velem a Facebookon. 

Még mindig hatalmas. Az nem derült ki számomra, hogy hogyan él, kivel, boldog-e, körülveszi-e szeretet, család… De egy dolog kiderült: sakkozik. Nem is akármilyen szinten! 

Első pillanatban ledöbbentem. Nem is rajta, hanem saját előítéletességemen. Hogy eszembe sem jutott, hogy pont ő majd pont sakkozni fog, hiszen ez a pallérozott elme játéka, a finomság, logika, elmélyülés tudománya, és ettől a sráctól ez oly messze van. Csak ugye ő már nem srác. Azóta felnőtt, és milyen jó, hogy ilyen lett, hogy sakkozik! 

És belül meg is nyugodtam. Valahogy azt érzem, hogy aki sakkozik, azt nem érheti baj. Hiszen higgadt, logikus, nem az indulatok, hanem a gondolkodás vezérli. És aki ilyen személyiség, az nem rontja el az életét, az bölcsen átgondolja lépéseit táblán, életben egyaránt. 
Hogy tényleg így van-e, nem tudom. Hogy tényleg ilyenné ért ez a fiú, azt sem tudhatom. De sakkozik, és ez végtelenül megnyugtat. Talán, mert tudom, hogy ő is lenyugodott a vad, önpusztító ifjúság után. 

Lapunk hasábjain ma erről a csodálatos sportról, a sakkról írunk, pontosabban arról, hogy Mészáros István, a szolnoki Szigligeti Színház nagy formátumú színművésze is tiszteletét tette a vármegyeszékhely Verseghy Ferenc Könyvtárának nemrég indult sakk-klubjában, és megmérkőzött több ellenféllel is. 
És milyen érdekes! Egy kiváló színész, aki az érzelmek húrján játszik, sírva, nevetve, minket ríkatva, kacagtatva, pont az elme hűvös, számító játékának hódol. Milyen színes egyéniség: kéz a kézben a szív és az agy. 

Ez pedig a szó szoros értelmében: király!