Változások

Hová lettél négy évszak és kiszámíthatóság? Még akkor is itt lüktetett belőled valami, amikor én voltam kislány. Emlékszem ahogy első osztályos koromban először beléptem az osztályterembe. Azonnal megakadt a szemem egy hatalmas évkörön. Ott feszített a falon, mint egy békés óriás. Rajta a hónapok nevei, az évszakok, mindegyikhez gyönyörű, az időszakra jellemző illusztráció. A tavasz volt a kedvencem, mert hát akkor van a szülinapom.

Sokszor és szívesen nézegettem ezt a hatalmas képet, gyermeklelkemnek jól esett a színes jelenetekkel együtt végighaladni az év változásain. Ősz után a télbe léptünk, aztán a „kedvencembe”, majd jött a nyár, a szünettel. És körbeértünk, ismét ősz, újra iskolapad.

Ez így ment sokáig. Hogy szinte a bőrünkön éreztük, mikor van már tényleg tavasz, mikor elég a kis pulcsi, mikor jöhet a „csak póló.” Voltak kellemes és hűvös őszi napok, amik szelíden vezettek át minket a hótaposós, bakancsos télbe, amikor szánkóval lehetett suliba menni.

Nyaranta jöttek meleg, „zuhanyzós” záporok, amikben jó volt pancsolni.

Most meg szinte bármelyik eső alkalmával megtehetjük ezt, ha akarjuk, ha nem. Özönvízszerű égi áldás hullik alá és eláraszt mindent. Mint például legutóbb Tiszaföldváron. Cikkünkből megismerhetik a részleteket.

Minden változik. A világban, az időjárásban. Mondogatjuk, tapasztaljuk. És az okosok -meg leginkább a klímakutatók-azt is mondják, hogy mindezt elsősorban magunknak köszönhetjük.

Ezért fontos (lenne) a felelősség.

Bár a lényegen nem változtat.

Mert a következményeket megélni is nekünk kell.