Nyeregbe! – Elvégre lovas nemzet a magyar

A lovastúrázás az a „műfaja” a turizmusnak, mely iránt bár egyre többen érdeklődnek, mégsem tartozik a legfelkapottabb turisztikai tevékenységek népes táborába.

Sokakban él ugyanis a rossz beidegződés, amely talán a régmúltból maradhatott ránk, miszerint lovastevékenységet űzni tulajdonképpen igazi „úri huncutság”.

Tény, sokhelyütt valóban nem éppen a legolcsóbbak az efféle szolgáltatások, ám országos szinten kezdenek megjelenni azok a kezdeményezések, melyek ezt a tipikusan magyaros sportot hivatottak népszerűsíteni és elérhetőbbé tenni mindannyiunk számára.

Mindebből pedig szerencsére megyénk sem kivétel.

A lovasprogramokat segítő önkéntesek kiképzése korábban már térségünkben is elkezdődött, az országos lovastúra-útvonal megyei szakaszának kiépülése pedig, bár egyelőre tervezés tárgyát képezi, hamarosan megvalósult cél lehet.

S hogy miért fontos ez? Úgy gondolom, többek leszünk azzal, ha sikerül feltámasztani valamit a térség történelmi lovaskultúrájából, vagy legalábbis átadhatnánk valamit az utókornak a környék ilyen arculatából is.

Elvégre „lovas nemzet a magyar”, tartja a mondás, s ha már ez a rövid gondolat határoz meg minket, akkor ahhoz mérten nekünk is

kötelességünk ébren tartani a környékbeli lovas hagyományokat.

Rövidesen eldől, pontosan mely megyei települések és miként kapcsolódhatnak be a hazai túraútvonalba, azt viszont talán csak évek múltán tudjuk meg, mennyit is profitálhatunk ebből.

Leporoljuk újra a képzeletbeli karikás ostort és a nyergeket? Miért is ne…