Az elvárás nem elég, valamit le kell tenni az asztalra

Ez a hozzáállás azonban számomra érthetetlen, hisz én annak idején minden munkát elvállaltam, a szórólapozástól kezdve, a ruházati eladón át a közmunkáig, pedig nevetségesen kevés fizetésért dolgoztam.

Engem azonban ez sem tántorított el, mert örültem, hogy van munkám, és még ha csak egy kis összeggel is, de besegíthettem a szüleimnek, hogy ne ők tartsanak el engem.

Valakinek azonban ez egyáltalán nem gond, hiszen nem egy fiatalról hallottam már, hogy az érettségi vagy a diploma megszerzése után vígan eléldegélt a szüleinél munkanélküliként.

Ez persze valahol a szülők hibája is, hogy ezt hagyják. Mert ki más mondhatná meg a gyereknek, hogy menjen el dolgozni, ha nem a szülő? Ha pedig a család anyagi helyzete megengedi, hogy a gyerek ne dolgozzon, akkor is érdemes munkát vállalnia, hogy gyakorlatot szerezzen, megtanulja, mi az a munka és tudja értékelni a pénzt.

Ez rá is férne a mai fiatalokra, mert úgy gondolom, hogy túl sokat képzelnek magukról. Azt hiszik, hogy az iskolában megszerzett tudás a minden, pedig a magas fizetésért le is kell tenni valamit az asztalra, nem elég hozzá egy jeles diploma és egy-két nyelvvizsga.

Rengeteg gyakorlat és lelkiismeretes munkavégzés kell hozzá. Szóval, az áhított sok-sok pénz idővel összejöhet, ha valaki nem háttal áll a munkához és kitartás is van benne.

Czakó Nóra