Filmzenével fűszerezett Dallamos Este

Ismét zsúfolásig megtelt az Aba-Novák Agóra Kulturális központ színházterme, ahová ezúttal is a zenekedvelő olvasóinkat vártuk egy dallamos estére. Az Új Néplap programsorozatában a Szolnoki Szimfonikus Zenekar játszotta a főszerepet, akik ezúttal filmzenéket adtak elő klasszikus köntösben, amely elrepítette a hallgatóságot a vadnyugati prériktől egészen a világűr borzongtató jövőképébe, a mesék világába. Az utazás után hatalmas taps jelezte a közönség elismerését, amely nemcsak a zenekarnak, hanem az Új Néplap kiadójának is szólt a színvonalas estért.

Szerdán délután mindenki megtapasztalhatta, hogy a zene kortalan. Ráadásul minden értelemben. Hiszen a 6. Dallamos estén nem csak régi klasszikus filmslágerek hangoztak el, hanem a „kamaszkorú” mozik zenéi is. Egészen jól megfért egymás mellett például az 1957-es Híd a Kwai folyón vagy az 1996-os Mission: Impossible betétdalai. Csakúgy, mint a nyugdíjas korosztály és a szenvtelenül fiatal iskolások a nézőtéren.

– Ifjúságomat idézték fel ezek a slágerek – mesélte a szolnoki Törjéki Józsefné. – Tudják, mi jutott eszembe? Amikor elhívott a kedvesem a moziba, hogy együtt nézzük meg az Operaház fantomját a moziban. Van már annak huszonöt éve is... A kedvesből azóta férj lett, a filmet és annak zenéjét pedig soha nem feledjük, mert valami közöttünk akkor kezdődött...
– A suliban a fiúk farsangkor Darth Vadernek öltöztek be és fénykarddal bohóckodtak. A napköziben már legalább háromszor megnéztük a Csillagok háborúját, aminek a zenéjét mindenki kívülről fújja, a szünetben arra menetelnek az osztálytársaim – mondta az est egyik legfiatalabb nézője, a kilencéves Szekeres Ildi. – Nagyon klassz volt hallani és „látni” ezt a zenét. Nekem a Szépség és a szörnyeteg is tetszett. Furcsa volt, hogy a vonósok nem is játszottak benne. Amikor otthon hallgattam a zenét, ez nem tűnt fel – fűzte hozzá.

A szünetben egy férfi lépett mellénk, aki elárulta, a felesége kedvéért jött el, aki rendszeresen jár a Dallamos Estékre.

– Szerencsére itt van egy baráti házaspár is, így mi, férfiak, arra gondoltunk, majd a szünetben szépen angolosan távozunk, iszunk inkább egy sört, mert nem esetünk a komolyzene. De az a helyzet, eszünk ágában sincsen itthagyni a rendezvényt, a komolyzene ebben a formában ugyanis kifejezetten szórakoztató! – nevetett az idősebb úr, aki a lelkünkre köti, nehogy leírjuk a nevét, mégis, mit szólnának a feleségek, ha megtudnák mindezt...

Egy másik néző a műsor végén „kritikát” is mondott:
– Négyszer tapsoltuk vissza a zenekart, a karmestert. És csak egy ráadást kaptunk! Amúgy pedig csodálatos este volt... – bólogatott a hölgy. És ilyen jól érezhette magát a karmester, Izaki Maszahiro is, aki szemmel láthatóan vidáman irányította zenekarát. A zenészeket még arra is rá lehetett bírni, hogy vidám fütty-dallammal köszönjenek el a közönségtől.