Star Wars életérzés

A Csillagok háborúja, A Birodalom visszavág, valamint A Jedi visszatér című alkotások olyan világot varázsoltak elénk a mozivásznakra, amihez nehezen lehetett nem kötődni, ha csak egyszer is látta az ember.

Kit ne varázsolt volna el Leia hercegnő elszánt küzdelme a Gonosz ellen, Han Solo figurája, aki az országúti csavargók csillagközi utódaként járta be széltében-hosszában a galaxist, nem mindig a legegyenesebb utakon járva? Vagy éppen Luke Skywalker figurája, aki a jó ügyekért harcolva szállt síkra az Erő sötét oldala ellen, s hát arra is jól emlékezünk, hogy egy egész ország visszhangozta Darth Vader feledhetetlen mondatát: Én vagyok az apád!

Aztán (sajnos?) jöttek az újabb részek. Az általunk addig trilógiaként számon tartott filmfolyamnak elkészült az első három része, ami bár sok szempontból ismerős volt a rajongóknak, igazából valami nagy-nagy távolságba is került egy részüktől. Merthogy pont az a bizonyos életérzés hiányzott belőle. S ugyanezt nélkülözte a legújabb rész is, Az ébredő erő.
Kár tagadni, voltak már jobb, izgalmasabb, és egyedibb részei a sorozatnak. Ez a mostani kicsit olyanra sikeredett, mintha az elsőként megszületett három részt valaki beletuszkolta volna egy irdatlan méretű turmixgépbe, s a végén valami ilyesmi jött ki belőle. Később talán adtak hozzá néhány fűszert, hogy kicsit fogyaszthatóbb legyen, de az íze azért csak nem lett az igazi, mire elénk rakták a tányérra, pontosabban a mozivászonra vagy épp a tévénk képernyőjére.

Nem tudni, a forgatókönyv írója mennyi energiát fektetett a történet kiagyalásába, de a végeredmény láttán fevetődik az emberben a gondolat, hogy talán érdemes lett volna még adni neki egy kis időt. Vagy ha ez sem segített volna, nemes egyszerűséggel másra bízni a sztori felépítését. Mert egy, a Star Warshoz hasonló brand nehezen viseli, ha kevésbé jól sikerült darabok épülnek a rendszerbe. Nem tudom, milyen benyomásokat keltett azokban ez a film, akik a többi részt korábban nem látták. Akik viszont az előzmények ismeretében ültek le megnézni a folytatást, azokban jó eséllyel maradt némi hiányérzet. Leginkább amiatt, hogy pont az a katarzis maradt el, ami a hetvenes-nyolcvanas évekbeli alkotásokat még jellemezte. Vagyis az a bizonyos életérzés, ami az érintett generációk egy jelentős részének oly sokat jelentett.

Egy ideje már tudni, hogy készül a következő rész, valahol Írország partjainál már forgatják a nyolcadik epizód jeleneteit. Reméljük, abban talán több megjelenési lehetőséget kap a Luke Skywalkert megformáló Mark Hamill, akinek aligha kellett sokat fizetnie a stábnak a hetedik részben látott néhány másodperces, szöveg nélküli szerepért. Pedig a klasszikus részekből ismert szereplők segíthetnének a folytonosság érzését csempészni az újabb részbe. Igaz, ezt Harrison Fordtól már hiába várjuk majd, hiszen az általa életre keltett Han Solo, Az ébredő erő történetét ismerve, már biztosan nem kap majd szerepet a tervek szerint a jövő év végén bemutatandó filmben.

Az emberek egy jó részének a gyermekkorát, a fiatal éveit idézi fel a Star Wars, így nem csoda, hogy azt keresik az újabb részekben is. Amit ha nem találnak, adott esetben duzzogva fordulnak el tőle, vagy legalább is bevésik neki a fekete pontot. Pedig mindezért a legkevésbé sem a film a felelős, minden esetleges hiányossága ellenére sem szabad ezt felróni neki. Mert bár az Erő hatalmas dolgokra képes, tudjuk jól a történetből, ám harminc évvel senkit sem fog megfiatalítani. Amivel nyilván minden néző tisztában van, pont ezért várja, hogy legalább lélekben megtörténjen ez az időutazás. Hogy visszakapjon valamit abból a bizonyos életérzésből.

Reméljük, a nyolcadik rész az előzőnél bőkezűbben mér majd belőle!