SZOLJON

Sokáig gondolkoztunk azon, hogy miként írjuk le: az elmúlt hetekben a szociális rabszolgatartás általunk megismert — és bemutatott — eseteinek túlnyomó többségében romák az elkövetők; mi több: a szervezett elkövetés jeleit mutató települések túlnyomó többségén jól behatárolható cigány családok tartják kezükben az uzsora- és lakásmaffia-ügyleteket. Mára ugyanis olyan ideges, hisztérikus hangulat alakult ki a magyarországi cigányság — az ország legnagyobb kisebbsége — körül, ami gátolja az ilyen kérdések tárgyszerű, közös megbeszélését.
Egyfelől rohamosan nő az országban a fajgyűlölet és a cigányellenesség. Ezt jól mutatják a sorozatunk kapcsán, a SZOLJON.hu-ra érkező hozzászólások is. Helyenként ijesztőek! Másfelől viszont a (roma) jogvédők is azonnal, az első gyanúsnak tartott szóra „ugranak”, és válogatás nélkül „lőnek” mindenkire, akár jót akar a megszólaló, akár nem.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A közvetlen elkövetők mellett persze mindig ott áll a „fehérgallérosok” támogató serege is. Az Országos Kriminológiai Intézetben több munkatárs is foglalkozik a szóban forgó területek kutatásával. Dr. Póczik Szilveszter tudományos főmunkatárs és dr. Dunavölgyi Szilveszter tudományos munkatárs közös könyvükben határozottan állítják: az ingatlancsalások túlnyomó többségében legalábbis gyanítható az ügyvédi vagy közjegyzői közreműködés. Bírósági végrehajtók, földhivatali alkalmazottak és más közhivatalnokok nyilvánvaló szerepvállalását is hangsúlyosan említik a 2006-ban megjelent közös könyvükben, aminek sokatmondó a címe: Társadalmi összefogással a lakásmaffia ellen. Ebben Póczik Szilveszter az alábbiak szerint foglalja össze az úgynevezett „lakásmaffia-bűncse-lekmények“ lényegét:

„A lakásmaffia címszóval jelölt ingatlancsalások során kisebb bűnszövetségek vagy egyéni elkövetők, esetenként korrumpálható közhivatalnokok, ügyvédek … közbejöttével, hamisított közokiratok felhasználásával, valamint formailag kifogástalan, de kényszerrel vagy csalárd módon létrehozott szerződések segítségével, helyzetfelismerésben, érdekérvényesítő képességben korlátozott, nehéz helyzetbe került, illetve mesterségesen … szorult pénzügyi helyzetbe hozott személyeket fosztanak meg lakóingatlanukhoz fűződő … jogaiktól.”
Ezek a fajta cselekmények először a nagyvárosokban jelentek meg, s csak utóbb terjedtek el vidéken, a közepes és kistelepüléseken is. Azt már mi tesszük hozzá, eddigi tapasztalataink alapján, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez a fajta csalárd ingatlanszerzés jelentős mértékben az uzsoraügyletekhez kötődik, azoknak sajnálatos végkimenetele: ha nem tudod a kölcsönt megadni, add akkor a házadat!

— Az uzsorakölcsönzés szinte kizárólag olyan zárt települési közösségekben, jelent meg, amelyekben magas a szegények, az egzisztenciálisan kiszolgáltatottak aránya — mondta el honlapunknak Póczik Szilveszter. — Ebből következik az is, hogy sajnos az uzsorás tevékenység társadalmi elfogadottsága nagyobb, mint más hasonló bűnözői magatartásoké. A szegény sorsú emberek megtanultak együtt élni a jelenséggel, már-már szinte támaszkodnak is a kölcsönökre. A tapasztalatok szerint éppen ez az egyik oka annak, hogy ilyen esetek nehezen nyomozhatók. Ráadásul az idei évig az uzsorakölcsönzés önmagában nem számított bűncselekménynek, ezért a rendőrség eddig általában kényszerítés vagy más kapcsolódó bűncselekmény miatt tudott csak nyomozni.

— Az idei évtől viszont már az uzsorázást is tiltja és büntetni rendeli a büntető törvénykönyvünk. Mi a lényege ennek a szabályozásnak?
— A büntethetőséghez folyamatos uzsorás tevékenységet, tehát legalább háromszori alkalmat, üzletszerű és előre megtervezett elkövetést, hierarchikus munkamegosztást kellene bizonyítani, és azt, hogy a cselekmény jelentős haszon megszerzésére irányul. A törvényben sajnos nincs kamathatár, úgynevezett „kamatsapka”, így a rendőrség számára továbbra is nehéz ezeknek az ügyeknek a nyomozása. Megkockáztatom, hogy a rendőrségünk annak ellenére sincs kellően felkészülve ezeknek az ügyeknek a felderítésére, hogy kifejezetten alacsony szervezettségű, szerény kvalitású elkövetői körről van szó.

— Milyen módon lehetne mégis hatékony módszerekkel fellépni ezek ellen a jelenségek, magatartások, bűncselekmények ellen?
— A büntetőjog csak a végső, büntető eszköz. Sokkal nagyobb hangsúlyt és támogatást kellene kapniuk a társadalmi bűnmegelőzés különböző formáinak. Ahol például egy lakóközösség észreveszi, hogy egy idős, beteg, egyedül élő célpont körül feltűntek ezek a bűnözők, ott afféle védőhálót kellene az érintett köré vonni. Sajnos a rendőrségnek, a húsz éve tartó, folyamatos kormányzati pénzkivonás miatt, nincs ugyanis ereje a megfelelő jelenlétre, a megelőzésre. Sokkal szorosabb együttműködési kötelezettséget kellene előírni a különböző hatóságoknak is!

— Az uzsoráztatás és szociális rabszolgatartás általunk eddig megismert eseteiben, döntő részben, romák a negatív főszereplők, az elkövetők. Miként lehet ezt kimondani a mai ideges, indulatos Magyarországon?

— Pontosan így, ahogyan fogalmazott: cigány elkövetőkről, cigány bűnözőkről kell beszélni, nem pedig cigánybűnözésről. És ki lehet, ki kell mondani, hogy ebben a cselekménykörben jellemzően a roma etnikumhoz tartozók vannak jelen. De tegyük hozzá rögtön: az uzsoraügyek sértettjeinek nagyobbik része is ebből a népességből kerül ki. Az ilyen bűncselekményekhez táptalajt jelentő földrajzi, települési és etnikai zártság és a velük rendre együtt járó mélyszegénység ugyanis, jelentős mértékben, éppen a romák életét jellemzi leginkább.
Mali Zoltánnal, Drávapiski polgármesterével az oknyomozásunk kezdete óta szorosan együtt dolgozunk. Véleményét, álláspontját már az eddigiek során is többször idéztük. Most arra kértük, foglalja össze számunkra a szociális rabszolgasággal kapcsolatos legfőbb tapasztalatait.

— Eredetileg az ormánsági szegény családokat rettegésben tartó személyek ellen akartam fellépni, akik a megszorultaknak magas kamatra hitelt adnak, és ha nem fizetik ki az összeget, elveszik a házukat, vagyonukat. Rövid idő alatt kiderült azonban, uzsorások nemcsak az Ormánságban, hanem az ország más részeiben, Borsodban, Békésben, vagy éppen a Szolnok megyében található Tiszazugban, Jászságban, a Tisza menti hátrányos helyzetű kistelepüléseken is szép számmal végzik áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységüket. Így ma már országos harcot folytatok, illetve folytatunk kollégáimmal ellenük.

— Mi lehet a megoldás az uzsora visszaszorítása érdekében?

— Mivel a rendőrséggel szemben megrendült az állampolgárok bizalma, meggyőződésem, hogy a helyi rendészetek megalakítása, munkába állása nagy lépést jelentene az ügyben. A mezőőrökből, vad- és halőrökből, illetve más, hasonló munkakört betöltőkből kellene csapatokat, településőrségeket kialakítani, amelyek a közvetlen környezetükben eredményesen vehetnék fel a harcot ezekkel a személyekkel szemben. Persze a helyi közösségekben élők is sokat tehetnének a nyugalmasabb életükért, hiszen elsősorban nekik kellene kivetniük magukból a bűnözőket. A kistelepüléseken mindenki ismer mindenkit, a helyi problémák senki előtt nem maradnak titokban. Éppen ezért vallom, hogy ezek nagy részét helyben is kellene megoldani. A legfontosabb azonban az lenne, hogy kialakuljon egy szoros, működőképes kapcsolat a helyi önkormányzatok és a rendőrség, az APEH, az ÁNTSZ, a munkaügyi felügyelőségek, a VPOP, sőt esetenként a titkosszolgálatok között. Jelenleg ott tartunk, hogy hozzám, mint polgármesterhez, még egyetlen szerv képviselője sem kopogtatott be, hogy ugyan Mali úr, ön ismeri a települést, annak lakóit, tud-e valami felvilágosítást adni nekünk X vagy Y személyről. Amíg ez nem történik meg, mindig „elbeszélünk” egymás mellett, s a hatóságok előtt titokban maradnak ezek a fajta bűncselekmények.
Eddig Mali úr véleménye. S hogy cikksorozatunknak köszönhető-e vagy sem, de tény, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság felvette a kapcsolatot Mali Zoltánnal. A polgármester egy évvel ezelőtt ugyanis szóban és írásban is jelezte a tudomására jutott ügyleteket K. település rendőrkapitányánál, ám azóta sem kapott a bejelentésére semmiféle visszajelzést. Most azonban, mintha megmozdult volna valami...
(Sorozatunkat legközelebb újabb konkrét esetekkel és helyszínekkel folytatjuk.)

Két ügyvéd működjön közre a szerződéseknél!

Kutatók és gyakorlati szakemberek szinte egyöntetűen állítják: javíthatna a helyzeten, ha a szerződéskötéseknél a jelenlegi egy helyett két ügyvéd működne közre. A két fél jogi képviselete így különválna, s valaki a gyengébb, kiszolgáltatottabb szereplő érdekeit is védené a szerződéses folyamatban.
Az elképzelések szerint ez nem jelentene dupla költséget, ehelyett az ügyvédi díj feleződne. Bár... ahogy a magyar leleményességet ismerjük, előbb-utóbb megszületnének a célszerű megoldások ennek az akadálynak a megkerülésére is. Mindegy, legalább nehezebb lenne csalni...