Juhász és juhászné a tortán – nálunk járt Enikő és Zsolt, az Év Párja

Mit sem sejtő kollégáinknak és  – na jó – nekünk is leesett az állunk  egy kicsit, amikor Enikőék két nagy tálca finomsággal és talpig szűrben, illetve népviseletben betoppantak hozzánk. Rögtön gondoltuk, hogy nem mindennapi történet lesz az övék.

Miután Zsolt finoman „szögre akasztotta” a tíz kilós szűrt, beszédbe elegyedtünk és fény derült mindenre: az ifjú férj ugyanis juhász. Sőt, családja már sok-sok éve ezt a mesterséget űzi, amint mondta ő a hetedik generáció.

Szóval Enikő egy juhászcsaládba csöppent bele tíz éve, amikor megismerkedtek. Hagyományok ide vagy oda, azért a megismerkedésük mégis csak igazi modern szerelmi történet...

– Igazából nagyon egyszerű sztori, az interneten ismerkedtünk meg, egy társkereső oldalon – meséli Zsolt.

– Bár akkor facebook még nem volt, iwiw viszont igen, úgyhogy mikor ráakadtam Enikőre a társkeresőn, bejelöltem ismerősnek. Az tudni kell, hogy amellett, hogy juhász vagyok, motorozom is, Encsi pedig úgy volt vele, hogy valószínűleg egy motorostalálkozón futottunk össze, mert ő is jár ilyenekre.

– Aztán elkezdtünk beszélgetni, és mikor utoljára rendeztek Jászberényben motoros találkozót, ott találkoztunk először.

Az eljegyzés néhány évet váratott magára, viszont mikor 2016-ban, Enikő névnapján, szeptemberben feltette a nagy kérdést Zsolt, az olyannyira meglepetésszerűre sikeredett, hogy Enikő először észre sem vette...

- Elvittem vacsorázni egy étterembe – kezdi Zsolt.

– Csináltattam egy rózsacsokrot a névnapjára és vettem egy ékszertartót, ami olyan, mint egy vörös rózsa. Csodálkozott is, mert mindig tulipáncsokrot szoktam neki vinni, ez a kedvenc virága.

– Be volt szúrva a közepébe az ékszerdoboz, de nem vette észre. Megnézte,  megállapította, hogy hú de szép és azzal a lendülettel félre is tette. Kérdeztem is tőle, hogy nem nézed meg azt a csokrot?

– Aztán elkezdtem mindenféléket mondani róla, hogy felhívjam a figyelmét, és ahogy jobbra-balra forgatta, akkor szúrta ki, hogy van ott valami – meséli mosolyogva.

Nem nehéz kitalálni, hogy egy juhászcsalád nem a nyüzsgő városban tölti a napjait, Enikőék Tószeg közelében laknak egy tanyán. Ami talán sokak számára meglepő lehet, ők viszont imádják.

– Én így nőttem fel – mondja Zsolt, – Enikő pedig akklimatizálódott – teszi hozzá nevetve.

– Már kilenc éve így élek én is, megszoktam és megszerettem – helyesel a fiatal feleség.

Ezek után nem meglepő az sem, hogy az esküvőjük is amolyan tanyasi lagzi volt. Szó szerint, hiszen a tanyájuk adott helyet a kézfogó utáni bulinak, de még a tortájukat is ez ihlette.

– Négyféle ízű, hatalmas tortánk volt, kitaláltuk, hogy olyan legyen, ami egy tanyajelenetet ábrázol, házzal, hodállyal, állatokkal – meséli Zsolt.

– És azt ki ne hagyd, hogy nálunk a tortán nem menyasszony és vőlegény, hanem juhász és juhászné volt – teszi hozzá Enikő.

– Igen, a vőlegény cifraszűrben, a menyasszony pedig viseletben, nagyon szépen megcsinálták – bólogatnak.

Enikőék azt is elmesélték, hogy ők inkább amolyan előnászúton voltak még az esküvő előtt, a nagy hajtásban Erdélyben pihentek pár napot.

– Illetve most januárban voltunk Galyatetőn néhány napot, ezt vehetjük nászútnak – mondja nevetve Zsolt.

Most pedig Egerben pihenhetnek majd az Év Párja játék nyereményének köszönhetően, amit már nagyon várnak. Reméljük nekünk is küldenek majd egy fotót, hogy irigykedjünk kicsit, addig is szeretnénk megköszönni az egész szerkesztőség nevében a fiataloknak a finomságokat, jelentjük, percek alatt elfogyott minden!