A kevi lány Stevie Wonder feleségével is dolgozott Beverly Hillsben

– Tervezőként dolgozott az egyik legnagyobb amerikai sportruházati cégnél. Mik voltak a feladatai?

– Négy évig voltam a North Face sport márkánál. A tennivalóim listáján a tervezés mellett az aktuális trendek kutatása, kreatív és tervezői iránymutatás, valamint új ötletek kidolgozása is szerepelt. Korábban egy snowboard-os cég tervezőjeként is alkottam, itt a női kollekció darabjaiért voltam felelős. Ma „szabadúszóként” dolgozom, többféle márkának tervezek.

– Mit csinál pontosan egy ilyen területen dolgozó tervező?

– Először megkapom a kollekcióval kapcsolatos tudnivalókat. Többek között egy „brief”-et. Ez egy rövid kivonat a ruházati termékről. Tartalmazza, hogy a ruhadarabok milyen sporttevékenységhez készülnek, milyen alapanyagból, sőt még azt is, mennyibe fognak kerülni a boltokban. Először kézi rajzokat készítek. Amint a megrendelő elfogadja ezeket, megalkotom a gyártmányrajzokat. Ez alapján elkészülnek az első mintadarabok, amikkel gyakran még bőven akad munka, hiszen alakítjuk, finomítjuk az egyes részeket. Amikor minden részlet rendben van, elkezdődik a termék sokszorosítása. Általában több tízezer darab készül egy fazonból, de akad olyan is, amelyből közel egymillió darabot adnak el évente.

– Mindez komoly visszaigazolás lehet az ön számára. Mégis melyik eddigi eredményére, ötletére a legbüszkébb?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy sok olyan terméket tervezhettem, amelyben bízott a megrendelő, és nagy hangsúlyt kapott az az óriásplakátokon, a reklámokban és az üzletekben is. Kiemelném a 2018-as téli olimpiára tervezett sportkollekciót vagy az egyik japán út ihlette kabáttervemet. Egy harmadik, szintén nagy márkának megálmodott kabátkollekcióm pedig 2020–2021 telén kerül majd a boltokba.

– Mikor döntötte el, hogy ezt az irányt választja?

– Édesanyám és a nagymamám révén egész életemben végigkísért az alkotás, a varrás, a kézimunkák készítésének öröme, szeretete. Ennek ellenére sokáig egyáltalán nem tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben. Mondhatni, későn érő típus voltam. Az érettségi után sem láttam magam előtt, hogy mi is az én utam. Így Amerikába utaztam a közeli családtagjaimhoz nyelvet tanulni. Egy év után, mint valami villámcsapás belém nyilallt, hogy a tervezés a célom. Kicsit meseszerűen hangzik, de így történt.

– Hazamentem Magyarországra, és onnantól kezdve mindennap rajzórákra, tervezési előkészítőkre jártam. A bátyám, aki kiváló művész, grafikus, nagy segítségemre volt. A családom támogatása mellett ingatlanértékesítőként vállaltam munkát, hogy tudjam miből fizetni a sok különórát. Végül az igyekezet meghozta az eredményt, mert felvettek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, ahol később mester diplomát szereztem öltözéktervező iparművészként. Tanulmányaim alatt Erasmus-ösztöndíjjal lehetőségem volt elvégezni egy szemesztert a rangos London College of Fashion egyetemen is.

– Hogyan került ismét vissza az Államokba?

– Az egyetemmel párhuzamosan megalapítottam a saját cégemet. Szerettem volna kipróbálni magam egy nagyobb márkánál, főleg azért, hogy jobban belelássak a szakma üzleti oldalába. Los Angelesben kezdtem munkát keresni, és a legnagyobb meglepetésemre Stevie Wonder akkori felesége, Kai Milla szavazott bizalmat nekem. Végül ő volt az, aki megkérte a munkavállalási vízumomat is, így neki köszönhetem, hogy Amerikában elindult a pályám. Több mint egy évig dolgoztam vele Beverly Hillsben. Többek között Prince-nek és Michelle Obamának is terveztünk vörös szőnyeges öltözéket.

– Mennyi ideje él az Államokban?

– Már hét éve. Jelenleg Los Angelesben, de négy évig San Francisco-i lakos is voltam.

– A korábbi életviteléhez képest mi volt a legnagyobb változás?

– A legelső szembetűnő dolog az volt, hogy külföldiként is rengeteg kedves szót és elismerést kaptam, ami nagyon jólesett és erőt adott a mindennapokhoz és ahhoz, hogy ne adjam fel az álmaimat.

– A jelen helyzet persze kivétel, de milyen gyakran nyílik lehetősége hazautazni?

– Igyekszem minden évben legalább kétszer Magyarországra látogatni, hosszabb időre.

– Mi hiányzik legjobban Magyarországból, Túrkevéből?

– A gyermekkorom és a közeg, amiben felnőttem. Akkoriban teljesen természetesnek tűnt az, hogy a nagyszüleim az utca másik végében laknak, az unokatestvéreim a szomszéd utcában… Mára tudom, hogy áldás úgy felnőni, hogy a szeretteinket a közelünkben tudhatjuk. Nekem is van egy kisfiam, aki sajnos így, hogy külföldön élünk, nem tud olyan sok időt együtt tölteni a magyarországi családtagokkal, mint én annak idején.

– Mit szeret leginkább a kinti életében?

– Attól függetlenül, hogy nagyon hiányzik Magyarország, úgy érzem, Los Angelesben is itthon vagyok. Már a legelső alkalommal tudtam ezt, amikor leszállt a gépem a repülőtéren. Azóta sok minden változott, családot alapítottam, és itt is sikerült őszinte barátokat találnom. Szerencsés vagyok, hogy van egy második otthonom.