Íróként és színészként képzeli el jövőjét a tiszasülyi fiatalember

Az eredetileg jászladányi származású, de 2011 óta Tiszasülyön élő, most 25 éves fiatalember persze még nem az írásból tartja el magát. Bár jövőjét egyértelműen a művészet vonzásában képzeli el.

– Már gyerekkoromban írtam magamnak kis apró dolgokat, például paródia verset egy osztálytársamról, terveztem egy kis zsebkönyv sorozatot, de ezek persze még nem komoly munkák voltak, csak afféle fellángolások – idézte fel Tamás a kezdeteket. – Később egy ideig filmkritikák írásával foglalkoztam, a közösségi oldalon tettem közzé őket. Aztán lassan felhagytam ezzel. Az oldal már nem működik, de a kritikák otthon megvannak nekem. Úgy gondolom, irodalmi gyökereim valójában onnan erednek, hogy amióta az eszemet tudom, faltam a betűket. Hamar, már ötéves koromban megtanultam olvasni.

Az első regényének ötlete 2020-ban, a pandémia alatt fogant meg benne.

– Egy barátommal csaptunk egy görbe estét, ahol sztorizgattunk, misztikus dolgokról beszélgettünk, szellemészleléses történeteket hoztunk fel. Ezen felbuzdulva kapott el az ihlet a regényíráshoz. A kéziraton 2020 szeptemberétől 2022 februárjáig dolgoztam. Nagyrészt időhiány miatt tartott ennyi ideig, mivel akkoriban a kereskedelemben dolgoztam, ami eléggé lefoglalt, főleg a korlátozások idején. De szép lassan összeállt a történet, meg is kerestem egy kiadót vele, és megjelentettük. Mivel magánkiadóról van szó, így teljes egészében én álltam minden munkafolyamat költségét. De úgy voltam vele, valahol el kell indulni, és ha elsőre nem is lesz a könyv átütő siker, azért mégis csak megtettem azokat az első lépéseket, amire lehet építkezni.

Az első regényem története egy természetfeletti vonalat fut be, és ennél az irányvonalnál maradok a következő regényemnél is. Persze nem folytatásban gondolkodom, mások lesznek a karakterek is. Ezen a sztorin már dolgozom, de majd más műfajokban is akarok alkotni, nem szeretném, ha beskatulyáznának okkultista írónak. Majd a humor felé is elkanyarodok, később, ha már kellő tudásra teszek szert, akár filozofálok is. De ezek egyelőre még homályos tervek. Első könyvemmel kapcsolatban viszont már kapom a visszajelzéseket családon belül és ismerősöktől, barátoktól, ezek nagyon pozitívak. A Facebookon egy kedvező, nagyon részletes véleményt is olvastam, ami jólesett. Számomra ismeretlenek is üzentek. Ez mindenképpen motiváló.

Tamás nem csak hobbiként gondolja az alkotást, az a vágyálma, hogy íróként és színészként keresse majd a kenyerét.

– Úgy gondolom, az írás nem biztos, hogy rendszeres jövedelmet tudna biztosítani, egy regény elkészítése eleve egy hosszadalmas folyamat. A kiadatás is időigényes folyamat, így, hogy fizettem mindent is elment vele egy háromnegyed év. Így inkább afféle mellékkereset lehet, de orientálódom a színészet felé is. Ennek alapjai is gyerekkoromban keresendők, és felnőttfejjel is tettem már e felé lépéseket, mikor beléptem a Pajtaszínház Programban megalakított színjátszókörbe. Úgy gondolom, szerencsés vagyok, hogy egy ilyen jó rendezővel, Rigó Józseffel dolgozhattam együtt. Ő nagyon jól adta át a szakma legfontosabb fortélyait.

– Inkább a gyakorlatban sajátítom el, amit kell, én ugyanis az a fajta ember vagyok, aki autodidakta módon tud könnyen tanulni. A színészet alapjai ösztönösen is előjönnek belőlem, erre pedig a gyakorlatban lehet építkezni. Megvallom, közelebb állna hozzám a filmes szereplés, rengeteg filmet megnéztem már életemben és még fogok is, bár a színpadi színészetet is élvezem. Azt gondolom, valamilyen szinten a filmszínészet nagyobb kihívást jelent, ha például a mimikáról van szó. Ha a kamera vesz egy arcközelit, nehezebb megoldani, hogy valósnak hassanak az érzelmek, míg a színpad elnagyoltabb, stilizáltabb ábrázolást kíván, hiszen a nézők nem közvetlenül az orrunk előtt ülnek.