A főispán, akit háromszor helyeztek végső nyugalomra

Horthy Szabolcs halálának körülményeit Cseh Géza tanulmányának megjelenéséig számos félreértés övezte Lengyelországban. A háborús körülmények és a több helyen is folyó harcok miatt annak pontos helyét is nehezen tudták azonosítani. A kérdést végül csak a hazai kutatás tisztázta egyértelműen.

A szolnoki levéltárban őrzött dokumentumok, például egy 1914. december 30-án kelt, az orosz-lengyelországi Noworadomszkban felvett jegyzőkönyv szerint Horthy Szabolcs november 23-án két napja nem tért vissza kiküldetéséből. Kezdetben azt gyanították, hogy orosz fogságba esett, de a valóság komorabb volt ennél. Noworadomszk közelében egy önként vállalt parancs teljesítése közben 1914. november 21-én hősi halált halt, aminek körülményeit az I. világháború után egy szemtanú ismertette a testvére földi maradványait kereső Horthy István tábornokkal.

Horthy Szabolcs 1913-ban, a közelgő háború előérzetében kivételes engedélyt kért arra, hogy hadiállapot esetére a katonai szolgálatra vonulhasson be, mert a főispánok nélkülözhetetlen közigazgatási szerepük miatt egyébként önkéntesként sem vonulhattak hadba. A háború kitörése után frontszolgálatra jelentkezett, s tartalékos főhadnagyi rangban a 13. Jászkun Huszárezredhez vonult be. 

Az orosz fronton 1914. november 21-én önként jelentkezett egy napok óta eltűnt gyalogezredet kereső járőr vezetésére. Bár a két huszár kíséretében útnak induló főhadnagyot figyelmeztették a keresett alakulatot körülzáró oroszokra, kijelentette, hogy nem ismer lehetetlent, így miután az orosz gyalogsági tűzben egyik társuk elesett, pisztolyából tüzelve sebesülten megkísérelte áttörni az oroszok vonalát. Ekkor érte a halálos lövés. Kifosztott holttestét később az előrenyomuló osztrák-magyar csapatok találták meg és helyezték ideiglenes sírba, ahonnan december 30-án báró Kazy József huszár őrnagy, Beöthy Pál huszár százados és Rakottay Gyula huszár hadnagy jelenlétében hantolták ki, akik az egyenruhájába írt neve, illetve arcvonásai alapján a holttestben egyértelműen Horthy Szabolcsot azonosították. A főispánt ezt követően immár koporsóba fektetve a radomi temetőbe szállították, ahol újabb nyughelyéről egy ma a szolnoki levéltárban található részletes leírást és térképet is készítettek. 

A háború után a testvére sírját kereső Horthy István tábornok ezeknek az adatoknak az alapján tudta újabb nyughelyét azonosítani, és hazaszállításáról intézkedni. Horthy Szabolcs 1927. október 25-i exhumálásáról a Swiatowid című lengyel lap 1927. november 12-i száma adott hírt. Az eseményről később a radomszczanska pl című lap 2020. június 4-i számában Tomasz Andrzej Nowaknak, a Radomszki S. Sankovsky nevű regionális múzeum munkatársának a tollából jelent meg a korabeli dokumentumok és fotók alapján részletes tudósítás, amely az exhumálás részletes ismertetése mellett még néhány tisztázatlan kérdést tartalmazott. Ezeket később többek között dr. Cseh Géza adatai alapján Tomasz Andrzej Nowak, Krzysztof Orman történésszel együtt végül egy közös tanulmányban pontosította.

Nowak 2020-ban megjelent írása szerint az ünnepélyes körülmények között történt 1927-es kihantoláson Magyarországot Horthy István tábornok, és Béldy Alajos varsói magyar katonai attasé, későbbi honvéd vezérezredes képviselte. Lengyel részről Częstochowából Leszek Roguski ezredes mondott beszédet, aki egyúttal egy piros-fehér lengyel nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el a főispán fémkoporsóján. A szertartást végző Marian

Jankowski atya a két nemzet közötti barátságot méltatta, Horthy tábornok pedig testvére sírjának gondozását köszönte meg a lengyeleknek. Az ünnepségen részt vett a częstochowai 27. gyalogezred küldöttsége is Ignacy Burczyński kapitány parancsnoka alatt. 

A magyar zászlóval borított koporsót hat lengyel katona helyezte a fehér lovak vontatta gyászkocsira, amely a katonai zenekar gyászindulójától és a templomi harangok zúgásának kísérve a város lakosainak részvételével a vasútállomásra vitte a hamvakat, ahol azt egy speciális kocsiba helyezték. Itt Horthy tábornok köszönte meg az ünnepség résztvevőnek a jelenlétét. A szertartásról készült felvételeket átadták a magyar konzulátusnak, közülük egy a radomi múzeum gyűjteményében is megtalálható, másokat közzétettek Światowid, illetve a Gazeta łódzkie című lapokban. H

orthy Szabolcs főispán, huszár főhadnagy testét 1927. október 29 -én helyezték immár örök nyugalomra a kenderesi családi sírboltban. Radomban ma emléktábla őrzi nevét a régi temető Lapidariumában, kőtárában, amin ugyan több pontatlanság is olvasható, de ettől függetlenül tiszteletre méltó emléke egy a hazáért elesett magyar huszártiszt nevének, illetve a lengyel és a magyar nép régi barátságának.