Meghódította Szingapúrt a robotikában jártas, tehetséges szolnoki fiatalember

A fiatalember a nemzetközi First Global Challenge szervezet által megálmodott robotikai csapatverseny résztvevője volt, amelyre a Mathias Corvinus Collegium programján keresztül jutott el:

– A fő céljuk, hogy felhívják a figyelmet a csapatmunka és a környezetvédelem fontosságára, leginkább a középiskolás korosztályt célozzák – kezdte Pomázi Kálmán. Hozzátette, minden évben más helyszínen szervezik, idén Szingapúr adott otthont az eseménynek. Ő maga a Mathias Corvinus Collegium egyik rendezvényén hallott egy előadást a versenyről, azonnal megtetszett neki a lehetőség.

– A válogató két napos volt, a négy fős csapatban amelybe végül bekerültem mindenkinek más feladatot szántak. Egy ember a robot összeszereléséért, valaki a mozgatásáért felelt, a harmadik tag feladata a kommunikáció, a csapat bemutatása volt. Emellett pilótaként is helyt állt egy tag – magyarázta a tanuló, aki programozó volt a csapatban, tehát a mozgatásért felelt.

Egész nyáron készültek a megméretésre, amelyre három felnőtt kísérővel érkeztek.

Kálmán elárulta, a versenyző csapatok mindegyike saját építésű művel jelentkezett, mindössze néhány feltételnek kellett megfelelniük.

– A robotnak, amelyet megépítettünk bele kellett férnie egy 50-szer 50-es kockába. Nagyjából mindenki „beépítette” ezt a lehetőséget, nem igazán születtek eltérő formák, alakzatok.

Az alkotások egy mini arénában teljesítettek különböző feladatokat, ehhez minden tag tudása és csapatmunkája szükséges volt.

– A robotunk kerekeken mozgott, egy hétszer hét méteres ringben, öt másik csapat gépével. Két különböző méretű labdát kellett eltérő célokhoz eljuttatni. Mi emelő megoldást választottunk, tehát karokat is kapott a robotunk, amelyek segítségével egy tárolóba tehettük a labdákat, így szállította el a célokhoz – magyarázta. A verseny szellemisége nagyban épített a közös munkára, amit a megosztott helyezések is jól tükröznek.

– Véletlenszerűen kisorsolt három csapat került egy szövetségbe egy meccs erejéig, ezzel pontokat lehetett szerezni. Ennek a végén volt egy elődöntő, itt már négy csapatot sorsoltak össze. A teljesítmények alapján az első három szövetség került a döntőbe, körmeccsek folytak, végül mindenki játszott mindenkivel. Mi magyarok az argentin, izraeli és angolai csapattal egy szövetségben kaptunk ezüstérmet. Hozzá kell tennem, hogy remek eredmény, nagy öröm, de mindössze néhány pont választott el minket az első helytől – magyarázta Pomázi Kálmán. A fiatalember elárulta, a magyar csapatot rajta kívül budapesti, győri és egri diáktársai alkották. A résztvevők egyébként összesen százkilencvenegy országból érkeztek.

– Elképesztő élmény volt. Akadtak olyan országok, amelyekről korábban nem is hallottam. Ausztráliától északra sok szigetország van, ezek neveit egyáltalán nem ismertem – vallotta meg a fiatalember, akire az esemény mellett az utazás, a különleges kultúra is igazán nagy hatással volt.

– A hajnali órákban indultam innen Szolnokról, fel Budapestre. Onnan egy kisbusszal Bécsbe mentünk. Innen indult a gépünk Katarba, itt több, mint kilenc órahosszát kellett várakoznunk, amely így soknak hangzik, de sajnos arra nem volt elegendő idő, hogy megnézzük a várost – magyarázta. Innen már Szingapúrba mentek, nyolc órányi repülőutat követően landoltak. Kálmán elárulta, annyira izgatott volt, hogy az egész, közel másfél napos utazás alatt alig aludt, csak a szingapúri hotelben sikerült végre pihennie.

– Nagyon szembetűnő volt, hogy minden mennyire tiszta. Az országban egyébként nagyon erős a kontraszt. Az igazán szegény területek mellett a város például igen modern és gazdag... – magyarázta.