KépÍrás

2023.11.16. 16:00

Nagyiván: élet a bombatölcsérek gyűrűjében – galériával

A fotós a környezetet olvassa: tájakat, településeket, tárgyakat, épületeket, formákat, jelenségeket, arcokat, alakokat, mozdulatokat. Az újságíró is. Az egyik fényképezőgéppel dolgozik, a másik klaviatúrával. Az eredmény: ezúttal Nagyivánon barangolhatnak olvasóink.

Jenei Gyula

Fotó: Mészáros János

Két emlék tolakszik elém. Valamelyik fotós kollégámmal egy középiskolásoknak szervezett tábort keresünk a Hortobágyon. Nagyréven akad előtte dolgunk, onnan indulunk autóval, mindenféle földutakon, keréknyomokon haladva keressük Tóth Albert tanár urat és diákjait. Nyilván felrémlik egy-két gulya is, ösztövér kútágas hórihorgas gémmel, de nem igazán tudok ezekre figyelni, mert itt volt valahol a szovjetek gyakorlótere, ide dobálták le a repülőgépekről a gyilkos bombáikat. És azok nem mindig oda estek, ahová szánták őket. A hangrobbanások a falu házait is megrongálták; néha egészen közel csapódott be egy-egy égi átok. 

Állítólag halálos áldozata is volt, egy juhász. Meg a fél nyája. Amikor a pusztán autózunk, már kimentek az oroszok, talán a terület mentesítése is elkezdődött, de azért féltem, nehogy ráfussunk valamire, ami levegőbe röpít bennünket. Valahol azt olvastam, hogy közel ötezer bombatölcsért számoltak össze a nagyiváni határban.

A másik történet is a bombatérhez kapcsolódik. Úgy huszonöt-harminc éve lehetett, egy középiskolás fiú kezében felrobbant valami lövedék. A főszerkesztőm kiküldött, hogy csináljak riportot. 

A srác otthon, a melléképületben rendezgette a lőszereket, lövedékeket, amikor a baj megtörtént. Minden végtagja súlyosan sérült; hiába vitték be a karcagi kórházba élve, megmenteni már nem tudták. Kegyetlen dolog egy ilyen riport. Beszéltem a szülőkkel, szomszédokkal, a fiú egyik tanárával, de még az orvossal is, aki már nem tudott segíteni. Persze, tudom, háború van mindig a világban, most is, a szomszédban, ahol a sajtósok nem csak másnap mennek a helyszínre, hogy összeillesszék a tragédia mozaikjait. Ám ezek a mozaikok is szörnyű képet festettek. 

Ötven évvel a második világháború után, több évvel a szovjetek kivonulását követően a nagyiváni gyerekek lövedékeket, lőszereket gyűjtöttek a határban, fiús játéknak gondolva az egészet. A szerencsétlenül járt fiatalembernek is kisebb arzenálja volt otthon, de nem csak neki. Sok ház bejáratánál, kertjében üres bombahüvelyek szolgáltak virágtartóként.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!