2024.03.05. 06:55
Inkább ezekre költ, mint cigarettára: ritka szódásüvegek után kutat a rákóczifalvi gyűjtő
Sajátos hobbit választott a Rákóczifalván élő Pomázi Károly. Vagy inkább a hobbi találta meg őt: közel harminc éve ugyanis egyszerűen elkapta a gyűjtőszenvedély egy látványos, régi szódásüveg láttán. Azóta is vonzódik ezekhez az ódon tárgyakhoz, melyekhez valójában nem is olyan könnyű hozzájutni. Egy-egy szép, míves példányért az ország másik szegletébe is kész elutazni.
– Spontán indult a gyűjtés, annak idején egyszer megláttam egy üveget, és megtetszett. Először nem is kapcsoltam, hogy szódásüvegről van szó, mindenesetre nagyon szépnek találtam – idézte fel a kezdeteket Pomázi Károly.
Fotó: Mészáros János
– Így aztán folyamatosan próbáltam beszerezni újabb és újabb üvegeket. Mára odáig gyarapodott a gyűjteményem, hogy mintegy száz darabbal büszkélkedhetem – tette hozzá a gyűjtő.
A lakás szinte mindegyik helyiségében sorakoznak a palackok egy letűnt kor mementójaként.
Nagykörű a szülőfalum, nagy örömömre sikerült hozzájutnom onnan származó darabokhoz is. De természetesen gyűjtöttem Rákóczifalva egykori szódásaitól is üvegeket, sőt, szolnoki szódásoktól is van tizenöt különböző darabom
– sorolta hírportálunknak Károly.
Nem egyszerű hozzájutni régi példányokhoz, Károly is sokszor ismerősök útján szerez meg egy-egy izgalmas, új darabot, bár piacokon is szokott nézelődni.
– Nagyon változó, hogy milyen összegért jutok hozzá egy-egy példányhoz. Ez sok mindentől függ: színtől, formától, felirattól, fejtől… Ezek a régi díszes darabok mindegyike még valamikor a két világháború között vagy közvetlenül a második világháború előtt készült – mutatott két gyönyörű üveget. – Később már csak a sima, hengeres üveget használták a szódához. A rákóczifalvai üvegek is háború előttiek, a Csomor Ferenc, Csomor Ernő és Szabó Ferenc szódások által használt üvegeket, fejeket sikerült megszereznem – sorolta.
– Tetszik a régi mesteremberek munkája, ahogy kialakították a feliratokat, a savmaratott részeket. Az akkori technikával mindezt remekül meg tudták oldani. Szeretnék minél többet még összegyűjteni, így ha „szembejön velem” egy formás darab, és lehetőségem van rá, akkor megszerzem. Az interneten is tag vagyok az ilyen jellegű csoportokban, ahol tudjuk, hogy kit mi érdekel, és tájékoztatjuk egymást.
A kedvencei a szülőfalujából származó szódásüvegek, bár a településről rég elköltözött, 1985-től él Rákóczifalván.
Akad azért az ország számos egyéb pontjáról begyűjtött régisége is, többek között Tápiószeléről, Kisújszállásról, Bajáról, Bölcskéről és Mórádról, melyekhez ottani barátai, ismerősei jóvoltából jutott.
– Mélykúton minden évben szokott lenni üveges találkozó, oda is eljárok. Ezt is az egyik csoport szervezi. Összejövünk legalább negyvenen, az élmények megosztásán kívül lehet üvegeket is cserélni, eladni, vásárolni.
Fotó: Mészáros János
Mesélte, van, hogy hosszú ideig nem bukkan új üvegre, amivel gyarapíthatná gyűjteményét, míg máskor egymás után szerez tudomást őt érdeklő darabokról.
– Megesett, hogy egy hétvégén két rákóczifalvai üvegről is hírt kaptam, méghozzá Bajáról. Hüledeznek is ilyenkor az ismerősök, hogy képes vagyok elmenni érte ilyen messzire...
Mivel ódon tárgyakról van szó, megesik, hogy a szerzeményre ráfér némi renoválás. Ez sem jelent persze gondot egy vérbeli gyűjtőnek.
– Rendelkezem szerszámokkal, szét tudom szedni és össze is tudom rakni a szódásüvegeket, ha kell, ki is tudom cserélni az alkatrészeit, ebben is van már gyakorlatom – árulta el a gyűjtő.
Azt is megtudtuk, a szódásüveg között legritkább a bíbor pácolt színű, ilyen még nincs is a gyűjteményében. De nagyon örülne, ha sikerülne szereznie egyet!
Károly azt is elárulta, nem gondolkodik abban, hogy egy tárlaton is megmutassa gyűjteményének darabjait. Mint kijelentette, ez csak az ő hobbija, amit saját örömére művel.
– Inkább ezekre költök, mint például cigarettára – jegyezte meg...
