Kastélytúránk egy tekintélyesebb rezidenciához érkezett

A tulajdonosok mellett a két épület talán legfontosabb közös vonása a mindkettő mellé telepített, gazdáik természetszeretetéről tanúskodó arborétum illetve üvegház. A korábban emelt kastély üvegháza többek között arról is nevezetes, hogy növényeit báró Orczy I. György a pesti Ludovika akadémia helyén állt egykori Orczy-kertből telepítette Újszászra, amikor a katonaság tisztképző céljára megvásárolta a területet.

Az Orczy család 1721-ben szerzett birtokrészt ezen a területen, s ekkor kezdte el a török alatt elnéptelenedett pusztát jobbágycsaládokkal újratelepíteni.

Az Orczyk a második világháborúig szerepeltek birtokosként a településen, a család utolsó, még itt született tagja Nyáry Gálné Orczy Mária bárónő jelenleg Budapesten él.

Az Orczy család emlékét ma két kastélyuk és az általuk kialakított szép parkok maradványa mellett néhány régi fotó és a helyi emlékezet őrzi.

A korábbi cikkünkben bemutatott öregebb Orczy-kastély után tegyünk egy sétát a család későbbi, egyben tekintélyesebb rezidenciájához. Az úgynevezett Szarvashalmi kastély jelenleg idősek, valamint pszichiátriai és szenvedélybetegek otthonaként működik, így főleg történeti túrára invitáljuk az olvasókat.

Egy alig több mint százéves épületnél szokatlan, hogy szinte semmit sem tudunk a születéséről. A róla szóló írásos források elvesztek, csak stílusa, kinézete, meg régi fotók, térképek mondanak valamit róla.

Valószínűleg a múlt századfordulón emeltette Orczy I. Andor báró. A szép, történelmi stíluselemeket ötvöző, késő klasszicista épület ma megyénk legnagyobb kastélya. E sorok írójának annyi személyes emléke van róla, hogy rövid ideig itt volt a föld alatt katona.

Egykor ugyanis a harmadik világháborúra számítva a parkja alá építették a megyei párt és állami vezetés óvóhelyét. Ezt tartotta karban a honvédség. Más kérdés, hogy ha bekövetkezik az égzengés, ki jár jobban:

Aki utoljára még kigyönyörködheti magát az atomvillanásban, vagy aki egy dohos odúban nyer még pár napot az életre. De ez már a múlt, jelenleg a kastély szép parkjának maradékában éli a maga csendes, visszavonult életét.

Nevét onnan kapta, hogy annak idején a Szarvas-ér és a Szarvashalom nevű helyek közötti parkerdőbe álmodta meg természetkedvelő gazdája. Orczy Andor.

Ő a meglévő ősfákat megőrizve a pesti Orczy-kerthez és a másik újszászi kastélyhoz hasonlóan itt is arborétumot teremtett, idilli környezetet biztosítva az U alakú, gazdagon díszített épülethez.

A kastély erősen tagolt, de a klasszicizmus hagyományaihoz illően mégis harmonikus homlokzatát méltóságteljes háromszög alakú oromdísz, görög nevén timpanon koronázza.

Eredetileg itt volt a tulajdonosok címere, de ahogy az is eltűnt, úgy az épület eredeti berendezéséből sem maradt meg szinte semmi. Virág Zsolt Magyar kastélylexikonjának közlése szerint mára egyedül a földszinti díszterem faburkolata és kandallója őrzi egykori benső hangulatát.

Ugyanígy az enyészeté lett uszodája és az idő nyoma szemmel látható kiszolgáló épületein és a kert patakjának kőhídján is. Az épülethez több különös, nem hétköznapi esemény is fűződik.

Az egyik, szép emberi história az építtető, Orczy I. Andor báró családjának a története. A főúrnak volt egy házasságon kívül született, ahogy akkoriban mondták, természetes fia, akit anyja után Tétard Andor néven anyakönyveztek.

Az apa a gyermek tizenhárom éves korára úgy döntött, fiát teljes jogú utódjává teszi. Kérésére az uralkodó, I. Ferenc József 1883-ban törvényesítette a most már báró Orczy II. Andor nevet viselő fiút.

A báró később, újabb gesztusként néhány héttel az asszony halála előtt házasságot is kötött Tétard Angelikával. Egy esztendő múlva ő is távozott a földi világból, a kastély és a hozzá tartozó birtok ura az örökös főrendiházi taggá és máltai lovaggá vált II. Andor báró lett.

A másik história egy, a korban ritka, de nem példa nélkül álló eseményről szól. Elvétve fordult elő, hogy egy főúri rezidenciát közösségi, vagy karitatív célra hasznosítsanak, de Újszászon ez történt.

A kastély 1935-től ugyanis szociális intézményként élt tovább, s ezzel véget ért a bárói családdal összefonódó története. Amikor II. Andor báró 1931-ben elhunyt, a rezidenciát a hozzá tartozó kilencszáz holdas birtokkal leánya, Orczy Zsuzsanna bárónő örökölte.

A bárónő nem alapított családot, így megvált a számára túl nagy épülettől, s beköltözött az Orczy kúriának is nevezett egykori gazdatiszti lakásba. A kastélyban az Isteni Megváltó Leányai Apácarendé lett, s ők a tágas épületben zárdát, valamint idős apácák számára otthont és egészségházat rendezett be.

Ennek ismeretében akár azt is mondhatnánk, hogy a kastély története innen kezdve töretlenül egészségügyi, szociális intézményként folytatódott, de ennél bonyolultabb a kép. A háborút követő, szinte törvényszerűnek tekinthető fosztogatás és pusztítás után először rendőriskola lett. Később vált tüdőszanatóriummá, pszichiátriai intézetté, ma szenvedélybetegek otthonaként működik.

Kastélyépítészetünk kiemelkedően szép alkotásaként, s egy értékes növényritkaságokat őrző arborétum központjaként ettől függetlenül egyszer ezt a kastélyt is érdemesebb volna inkább kulturális értékként, szélesebb kör számára hasznosítva kezelni.

Egy karitatív apácarend Újszászon

Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek 1863-ban érkeztek Bécsből Magyarországra. Az árvaházi gyermekek gondozását, szegények istápolását és házi betegápolást végző rend először Sopronban települt le.

Idővel a tanítást is felvették feladataik közé, s több tanintézetet alapítottak hazánkban. 1950-ben zárdáikat elvették, a közel 1200 nővért elűzték, vagy internáltak. Rendjük a rendszerváltás után éledt újra, jelenleg néhány visszakapott intézményükben, óvodákban, iskolákban, szociális otthonukban tevékenykednek.

Egy kávésbögre históriája

Kastélytúránk során többször szóltunk e történelmi épületeknek a kifosztásáról. Az alábbi jellemző eset ugyan nem Újszászon történt, de szintén a bárói családhoz, annak egy másik ágához kötődik.

Egy vidéki orvos, miután hivatása révén sok emberrel érintkezett, kapcsolatait műgyűjtőként is kamatoztatta. Az évek során szép kollekciót hozott össze a környékbeli kastélyok széthordott értékeiből.

Kincseit szívesen mutogatta látogatóinak, többek között egy, a lakóhelyére látogató francia küldöttségnek is. Miközben a csoportot körülvezette házi múzeumában, az egyik idős hölgy megállt egy polc előtt, majd rövid szemlélődés után rámutatott az egyik tárgyra és tiszta magyarsággal megszólalt:

„Ebből a csészéből ittam a kávét hatéves koromig!” A házigazda megdöbbenését látva szelíd mosollyal folytatta. „Engedje meg Uram, hogy bemutatkozzak. Orczy bárónő vagyok.”

Szathmáry István