Különleges élményekkel tért haza Etiópiából a szolnoki tanár (galéria)

– Az Erta Ale vulkánnál lévő tábornál helyeztük el az emléktáblát és az áldozatok képét, valamint gyertyát is gyújtottunk értük. Ott, ahol a gyilkosság történt – mondta el a pedagógus.

– Reméljük, a tábla még sokáig ott marad, hogy az arra járó magyarok leróhassák tiszteletüket előtte – tette hozzá.

Bodor Tibor elmondta, útjuk során sok érdekességet látott a csapat.

– Az első meglepő az volt, hogy az egyik etióp reptéren egy hölgy odajött hozzánk és magyarul megkérdezte, mi vagyunk-e a szegedi csapat – meséli nevetve.

– Mint kiderült, a hölgy a követségen dolgozik, és tudott az érkezésünkről. Nem miattunk volt a reptéren, hanem a szabadságát töltötte épp és utazgatott.

– De mivel magyar szót hallott, és négyen voltunk, egyértelmű volt számára, hogy mi vagyunk az a bizonyos csapat. Közülünk ketten később is találkoztak a hölggyel, hiszen az Afrika-kutató Sáska László, Teleki Sámuel és Kittenberger Kálmán emlékét őrző, magyar nyelvű emléktáblát átadták a magyar nagykövetség munkatársainak, akik a tábla elhelyezéséről később intézkednek – mondta.

– Furcsaságokkal is találkoztunk utunk során – mondta a pedagógus. – Az afrikaiak sok dologban próbálják utánozni az európai vagy amerikai embereket.

– De mivel nekik nem ez a megszokott, ezért nem úgy csinálják, ahogy kellene, és emiatt komikussá válik az egész. Például a keresztény ünnepségre érkező és a belépésért fizető külföldieket megmotozzák, a fotóstáskába is belenéznek, a több mint százezer zarándokot azonban nem ellenőrzik.

– A szállodákban is próbálnak olyan környezetet teremteni, mint amilyen Európában vagy Észak-Amerikában megszokott. Bementünk az egyik szobába, amiben volt egy ránézésre szép, nagy ruhás­szekrény.

– Kinyitottuk és csak a vállfák hiányoztak belőle. Semmire nem tudtuk felakasztani az ingeket, kabátokat. Szép, nagy szekrény volt, csak használhatatlan – tette hozzá nevetve.

– Egy másik szállodában a zuhanyfüggöny egy teleszkópos rúdra volt felakasztva. Azonban a rúd egyik vége az elektromos dobozba volt beletéve. Nem jutottunk szóhoz a látványtól.

– A fő attrakció, a vulkán, az viszont gyönyörű volt – mesélte. – Nagyon nagy szerencsénk volt, mert az utóbbi időkben nagyon aktív volt. Amikor este odaértünk, nagyon hevesen füstölgött.

– Először úgy tűnt, hogy emiatt nem tudjuk majd megnézni a lávát. Aztán éjszaka visszamentünk, de még akkor sem volt szerencsénk. Ám hajnalban csodát láttunk. Nagyszerű, egyedülálló felvételeket tudtunk készíteni a gyönyörű látványosságról. A szemünk láttára hömpölygött a láva. Nekem ez a látvány volt az út csúcspontja – mondta a pedagógus.

Mint megtudtuk, hihetetlen látvánnyal a Simien-hegységben is találkoztak a kutatók. Háromezer-hatszázhuszonöt méteren voltak, és ahogy kimentek a sziklaperemre, a lábuk alatt ezer-ezerötszáz méteres mélység tátongott.

– Természetesen az állatvilág érdekességeivel is volt szerencsénk találkozni – mondta.

– Például etióp farkassal, amiből jelenleg nagyon kevés él. Az utóbbi időben talán növekedett a számuk, de még mindig védett állatnak számítanak. Tíz év börtön jár azért, ha valaki megöl egy egyedet. Abesszíniai kőszáli kecskével is találkoztunk, ami csak ezen a vidéken él.

– Amikor egy falut meglátogattunk, felhívták a figyelmünket, ne adjunk a gyerekeknek semmit – árulta el Bodor Tibor.

– Azért, hogy ne szokjanak rá arra, hogy az idegenektől kéregetnek. Ez sajnos gyakori az országban. Elmondták, ha szeretnénk pénzt vagy bármilyen más adományt adni, akkor azt a felnőtteknek adjuk oda.

– Iskolákba nem tudtunk ugyan bemenni, de érdekes volt látni, hogy a szemléltető ábrák nem táblákon voltak, hanem az iskola falain kívül. Szokatlan látvány volt, később többször is láttunk ilyet. Az országban egyébként nagyon sok helyen találkoztunk a szegénységgel.

– Azzal, ami a mi fogalmaink szerint a szegénység. De azt láttuk, hogy az emberek folyton mosolyognak. A felnőttek és a gyerekek egyaránt. Nekem úgy tűnt, hogy ők így, ezzel az élettel boldogok – mondta az utazó.

Borítókép: Bodor Tibor