A közösségért dolgoznak, az összefogásban látják a jövőt

Minden évben elismerik a település ­arra érdemes, példamutató lako­sait. Azokat, akik a közért és a településért dolgoznak, akik nélkül szegényebb lenne a község. A képviselő-testület döntése értelmében, ­2017-ben három aktív szentimrei kapott elismerést. Szivák Gyuláné­, Végh Zsuzsanna és ­Sóskúti Gábor egyaránt a Tisza­szentimre Községért díjat

vehette át.

Közös hármójukban, hogy civil szervezetek élén vagy azok meghatározó tagjaként tevékenykednek. Szivák Gyuláné huszonhárom éve tagja a Tiszaszentimrei Nyugdíjas Egyesületnek. Az első perctől kezdve aktívan vállal szerepet, tizenkét éve az egyesület elnöke.

Végh Zsuzsanna valamennyi munkahelyén a közösségi élet aktív szervezője, mozga­tója volt. Az ezredforduló elején alapító ­tagja volt a Tiszaszentimréért Egyesületnek. Tizenegy éve a Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság ­tagja, a herceg nevét viselő települések kapcsolatának erősítésén fáradozik.

Igazi közösségi ember Sóskúti Gábor­ is, két évtizede tagja a helyi polgárőrségnek. Az utóbbi években, mint szolgálatvezető ­szervezi az egyesület munkáját, sokan őt tartják a szervezet motorjának.

– Bárhova vetett a sors, valamiért mindenhol vezetőnek szemeltek ki – jegyezte meg Sóskúti Gábor. Talán egyenes és megbízható jelleme teszi alkalmassá az ilyen feladatokra. – Minden, amit eddig tettünk, azt a falu és a közösség érdekében tettük. Bár eltelt az idő, még mindig sok a tennivaló – folytatta.

Meglátásuk szerint Szent­imre sokat fejlődött az elmúlt években. Rendezett kis falu benyomását kelti. A turizmusban és a hagyományőrzésben, az aktív közéletben látják a község jövőjét.

– A hagyományőrzés közösségmegtartó és összetartó erő. A kezemben van a faluház kulcsa, rendszeresen vannak látogatóink. Számos értéke van Tiszaszentimrének, ezeket minél szélesebb körben meg kell mutatni az embereknek – vélekedett Végh Zsuzsanna.

Komoly gondnak látják azonban a munkalehetőségek hiányát, a fiatalok szűk mozgásterét. Kevés a munkalehetőség a környéken, ezáltal közömbössé, érdektelenné válnak a fiatalok és a középkorúak. Előbbieket a tanulmányok, utóbbiakat a megélhetés szólítja el.

Hiányolják, hogy nincs olyan szervezet, közösség a faluban, mely egészen kicsi koruktól összefogná a fiatalokat. Fontos, hogy a közösségi szellemben való nevelést már gyermekkortól el kell kezdeni.

– Gyermekeink, unokáink nem kerülnek vissza a gimnázium és a főiskola után, ami megnehezíti a családi életet, korlátot állít a példamutatásnak – állapította meg Végh Zsuzsanna. Hiába a közélet aktív résztvevői, felnőttként – a környezetváltozás hatására – már nem folytatják a korábbi tevékenységeiket. Sóskúti Gábor­ szerint, ez az oka annak, hogy elsősorban az ő korosztályuk aktív a civil szervezetekben. ­Örömteli, hogy a fiataloknak máshol több lehetőségük van, de ennek a falura gyakorolt hatása hosszú távon nem kedvező.

– Mi egy más időszakban nőttünk fel. Nem kérdeztük miért, vagy mennyit kapunk. Általános volt a közösségért dolgozni. Büszke vagyok rá, hogy az unokáim ennek az ellentétei, aktívak és ezt otthonról hozták, de a többségre ez sajnos nem igaz – fogalmazott Szivák Gyuláné.

Abban is egyetértenek, hogy több szálláslehetőségre és egy vendéglátóegységre lenne szükség a faluban. Szerintük a turizmus jelentheti számukra a jövőt. Három ember, egy cél: mindannyian bíznak a település további fejlődésében, és hálásak azoknak, akik elismerték a munkájukat.