Apró fogaskerekek és mutatók bűvöletében él Kelemen József szolnoki órásmester (galéria)

Mikor betoppanunk a piciny ­műhelybe, épp egy ­ügyféllel beszélget az ezüstkoszorús mester. Nem ­sokáig tart a diskurzus, mert az ügyfél elégedetten veszi tudomásul, hogy újra működőképes a karórája.

– Sok a munkája? – kezdjük faggatni Kelemen mestert.

– Nem panaszkodom… Ha nem lenne melóm, már régen lehúztam volna a redőnyt – vallja be a régivágású szakember. – Mindig van mit ­csinálni.

– Jönnek-mennek az emberek, hozzák a ­javítanivalókat, legyenek azok kar-, zseb-, vagy fali-, esetleg vekkerórák. A javítás mellett persze szeretek beszélgetni is a hozzám be­térő ügyfelekkel, a családról, a munkahelyről, az ­utazásról, vagy éppen az időjárásról.

– A focitól kezdve szinte minden szóba jön azalatt, míg átnézem  a javítanivalót – mesél mindennapjairól József.

A tapasztalt órásmester szerint régen több volt a mechanikus óra, tehát több volt a ­munka is.

– Előfordult, hogy reggel bejöttem, és azonkívül, hogy délben elmentem ebédelni, egész nap folytattam a munkát. Volt, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy már éjfélt ütöttek a műhely órái.

– Szerencsére azonban a mai napig sem untam meg a munkát. Szeretem a kihívást, lehetőség szerint igyekszem megjavítani az összes hozzám kerülő órát. Igaz, ez rengeteg mindenen múlik, sok minden függvénye, hogy működik-e egy szerkezet.

A mester arról is beszél, vannak azért kivételek – toronyóra-javítást­ ugyanis nem vállal.

– Az egyik Szolnok környéki település plébánosa sokáig kérlelt, hogy javítsam meg a templom óráját, de nem vállaltam. Egyrészt nem szeretek a magasban dolgozni, másrészt ahhoz speciális szerszámok kellenek – ezek nekem nincsenek meg.

A kisebb darabokat azonban rendre elvállalja. ­Például a szerinte mostanság ismét divatossá­ vált karórákat is.

– Egy időben sokan, főként a fiatalok leszoktak ezekről a darabokról, inkább a telefonjaikon nézték a pontos időt. Az utóbbi időben azonban ­ismét változtak a szokások.

„Mondjam úgy, hogy reneszánszukat élik a karórák?”

– Mert erről van szó. Sőt, ­egyre inkább keresik a ­márkás órákat, a ­svájci mellett a japán­ szerkezetek a menők.  Most inkább a nagyobb méretűek kelendőek, de még mindig fontos a márkanév. Mint negyvenkettő esztendeje, amikor elkezdtem a szakmát…