Ne ítéljünk elsőre látásra

Amikor néhány évvel ezelőtt először hallottam a magyar nemzeti színekben gyorskorcsolyázó Liu fivérekről, balgán azt gondoltam, no, a „hazai” sportsikerekért már megint külföldieket honosítottunk.

Mészáros Géza

Nem is nagyon foglalkoztatott az eredményük. Félreértés ne essék! Nem a (más)hovatartozásból fakadó kirekesztés tett érdektelenné irántuk, hanem a bosszúság.

Hogy határon túlról, jó pénzért importált zsoldos-sportolók révén igyekszünk elérni magyar sportsikereket. Ráadásul egyes sportvezetők szemszögéből talán tisztán a piszkos üzleti haszon érdekében.

Aztán az egyik televíziós csatornán hallottam őket nyilatkozni. Szép magyarsággal beszélve, Magyarországon születettként, magyarnak vallva magukat.

Az interjút meghallva, azonnal egy új szurkolót tudhattak magukénak a személyemben. Aztán szépen sorjáztak a hazai és a nemzetközi eredményeik is.

Európa- és világbajnoki legfényesebb érmek, most meg a sokkarátos ötkarikás arany. Azzal pedig, hogy megtudtam, Sándor és Ádó édesanyja, valamint nagypapája is törökszentmiklósi, máris Szolnok-közeli földieimként dicsőítem őket.

Nem tudom, mi minden kitűnő eredmény és magasztos megnyilvánulás van még a tarsolyukban. Ám, ha történetesen lesz még folytatása a szentimentalizmusomnak, akár meg is kérem őket, Liu Géza néven fogadjanak fivérükké.

No, idáig lehet eljutni az érdektelennek tűnő Shaolin és Shaoang magyar nemzeti színekben történő gyorskorcsolyázásától…