Vélemény

2018.03.30. 18:39

Vajon mi lesz a sorsa az elhagyott tárgyainknak?

Régebben a forgalmas helyeken általában megőrizték a talált tárgyakat.

Szathmáry István

Voltak bőven, hiszen a feledékenység népbetegség. Mára csökkent az ilyen jellegű raktárak száma, ami sajnos nem jelenti memóriánk ugrásszerű javulását. Egyszerűen kevésbé érzünk elkötelezettséget más javai iránt.

Nincs annyira vérünkben, hogy amit találunk, az hiányozhat valakinek, sokan gond nélkül megtartják. A mindent átszövő szerzési vágy nem kíméli a kóbor esernyőket és hasonló dolgokat sem.

Magam is jártam úgy Szolnokon, hogy elveszett, egyedi feliratú, így összetéveszthetetlen esernyőmet elmenni láttam a saját ablakom alatt. Gondoltam, hogy nyomába eredek, de az eső, meg a bizonyítás nehézsége végül csak egy búcsúpillantást váltott ki belőlem.

A dolog másik oldala tárgyaink fontosságának csökkenése. Egyre kevesebb értékhez ragaszkodunk érzelmi, vagy gyakorlati okból. Az újdonság varázsa meg nagyon rövid életű.

Az eldobható tárgyak, s eldobható gondolatok világában napjaink növekvő hordaléka közt fel sem tűnik néhány korábban fontos hányódó értékünk. Az egész találttárgy-história lassan átkerül a kultúrtörténet világába. Legfeljebb tudósok böngészgetik majd egykori listájukat, mint az emberi mindennapok jellemző lenyomatát.

Tény, hogy változatos a leltár. Érdemes belegondolni, hogy az elhagyott mankó gazdáját csodás gyógyulás vitte-e tovább útján, más meg műfogsora nélkül hogy küzdött meg a marhasülttel.

Az elveszett könyv, netán szerelmeslevél se hagy kínzó űrt maga után. Most úgy állunk, ha eltűnik valami, veszünk másikat. Úgy se sokkal tovább bírja, mintha még időben elhagynánk valahol.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában