Molnár Bence története is igazolja: a főzés bizony mindenkié

Manapság egymást érik a kereskedelmi csatornákon a főzős műsorok. Mindenki mesterszakács akar lenni, séf, konyhafőnök. Esetleg cukrász.

Az egyik műsorban versenyeznek, a másikban tippeket adnak, mit és hogyan készítsünk el, hogy egészségesek legyünk. Hogy ennek köszönhető-e, vagy sem, de tény, hogy egyre fiatalabb az a korosztály, amely nyitottá vált a konyhaművészetre.

A gyerekek gasztrotáborokba járnak, a középiskolában szakács, cukrász szakra jelentkeznek a fiatalok, és már érettségi előtt szakmai versenyeken mérik össze tudásukat.

Nálunk, a családban is nagyon népszerűek ezek a tévés műsorok. Szeretjük nézni a különleges vagy éppen kifejezetten egyszerű ételeket, látni, mekkora erőfeszítés időre dolgozni, vagy egyszerűen csak hátra dőlve „bambulni” és kikapcsolódni egy hosszú nap után.

Szurkoltunk annak idején a szolnoki Molnár Bencének is, aki ilyen főzőműsorban csillanthatta meg tehetségét.

És, hogy mennyire igaz a mondás, hogy a főzés mindenkié? Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hároméves lányom is élvezettel csinálja.

Igaz, csak műanyag serpenyőben műanyag zöldségeket főz, de azokat átéléssel és nagy odafigyeléssel készíti.

Mert amikor a főzés végén elhangzik a tévében az a bizonyos „emeljétek fel a kezeteket” mondat, ő feltartott karokkal csak arra vár, hogy a kóstolás után annyit mondjanak a családtagok: kérek még!