Így lett egy jól menő szolnoki bankvezetőből természetimádó ökotúra-vezető

– Tizenöt évet töltöttem pénzintézetekben, ennek több mint felét vezetőként. Mellette közel negyven éve madarászom, s már az iskolában előfordult, hogy az első óra helyett távcsővel a nyakamban a Tisza árterében csodáltam a madarakat és a tájat – kezdte történetét Tárnai Csaba, amivel el is érkeztünk sorsdöntő pályamódosításához.

– Egyszer ültem „irigyelt” fiókvezetői irodámban, magam elé vettem egy lapot, és megírtam a felmondásom. Eldöntöttem, hogy innentől kezdve az új irodám a természet lesz, a zöld ötven árnyalatával – idézte fel sorsdöntő pályamódosítása pillanatát a túravezető.

Döntése főnökén kívül másokat is meglepett, mert egy pénzintézetbe bekerülni szeretnének az emberek, nem pedig minden juttatásról lemondva távozni onnan.

– Én már nagyon kifelé, a természetbe vágytam – indokolta egykori döntését, majd tovább szőtte történetét azzal, hogy némi karrierszünet és a szükséges képzettség megszerzése után alapította meg sajátos, természetvédelmi értékeket bemutató túravezető vállalkozását.

– Azért vagyok ökotúra-vezető, mert a hazai nemzeti parkok mellett más védett területeken, vagy éppen településeken belül mutatom be az ottani kincseket.

– Tőlem egy gyalogtúrán nyugodtan meg lehet kérdezni, milyen madár repül a távolban, a vízi túrákon titkos csatornákon, rejtett holtágakon haladunk, belenézünk a madárfészkekbe, s biciklitúráim is élővilág központúak.

– A Tisza-tó, egy kollégám szavai szerint a „magyar Amazonas”, különösön kedves nekem. De a teljesítménytúrázóknak nem mindig esik jól, hogy miért állunk meg például egy fokozottan védett magyar nőszirom mellett. Azért, mert ritka és csodálatos!

– Mutatok nekik egy húszforintos érmét, amin celebnövényként rajta van a képe. Vagy ott van a parlagi sas. Kevesen tudják, hogy a több évtizedes tudatos magyar természetvédelmi munka eredményeként nálunk él az európai állomány majdnem kétharmada.

– Sok ilyen kiemelkedő természeti értékkel rendelkezünk, amiben még az egyszerű mezei ürgének is fontos szerepe van.

Csaba szerint a sasok megmentése világméretű probléma, Európában csak a Kárpát-medencében nő a számuk, mert nálunk védik a legfontosabb táplálékállatának számító kisemlőst is.

– Vagy itt van a 2018-as év emlőse, a földikutya. Kevesen ismerik, mert nagyon ritka, de olyan fajai élnek nálunk, melyeket a Kárpátok ívén kívül sehol másutt nem lehet látni.

– Persze, hogy felelősek vagyunk egy olyan állatért, amely az egész világon csak nálunk fordul elő! Megmentésük a mi kötelességünk, s nagyon izgalmas számomra ezeket a feladatokat másokkal is megismertetni.

– Ilyen összefüggésekről beszélgetünk, bővítve a résztvevők látószögét – foglalta össze röviden szakmai hitvallását. Ezért is mutatja be örömmel a helyszínen a hortobágyi madárkórház sérült, vadon élő madarak gyógyításában és szabadon engedésében vállalt erőfeszítéseit.

Néha azért őt is érték már meglepetések munkája során, mint amikor a vízi túrán például azt tudakolták tőle, hogy élnek-e a Tiszában cápák...

„Nem tudtam megállni a kaján választ, hogy azért nem élnek, mert ahol ennyi krokodil van, ott nem maradnak meg a cápák.”

– De az ilyen esetektől eltekintve az öko-természetjárás maga a csoda. A jelenben tart, nincs múlton rágódás, jövőn aggódás, csak az itt és most létezik.

– Egy felreppenő madarat, egy hódvárat, egy jelenetet az élővilágból csak abban a pillanatban lehet élvezni. Ezért szoktam pszichológushoz járó vendégeimnek javasolni, hogy ha jót akar tenni a pszichológusával, hozza őt ide!

– Kedvencem, amikor azt hallom a túratársaimtól: „Nálunk ilyen táj is van?” Vagy: „Már többször jártam itt, de úgy érzem, most vagyok itt először”...